Apám üzent – Regényes nyomozás a családi múlt után

„Múlnak, telnek alázatosan az évek, dolgoznak a családfakutatók és a pszichológusok, és a szerző követi őket, aztán ő is csöndben, mint a cseppkő, rárakódik az anyagra. 15 év keresés, kutatás, felkészülés, 3 év konkrét előkészület és 3 év megírás, számokban nagyjából ennyi ez a hír” – így jellemezte az új könyvet közösségi oldalán Grecsó Krisztián. Az „aparegény” nyomai tetten érhetők voltak korábbi köteteiben is, különösen a két legutóbbi, a Lányos apa és a Valami népi írásaiban.

Az Apám üzent főhőse, Erik meg akarja érteni apja üzeneteit, ezeken keresztül apja életét, vágyait és kudarcait, családja és saját sorsát. A családi emlékezetben élő történetek nyomait kutatja a valóságban.

A regény az apa temetésével indul. „Erik apja úgy tartotta, az élet súlytalanságát, a céltalan létet az mutatja meg leginkább, ha elutasít minden ceremóniát, amit az ősei, a szülei fontosnak találtak, amit az a hagyomány, amelyben élt, szorosan követett. Azt kérte, semmilyen búcsúztatása ne legyen, hamvasszák el, a hamvakat el se hozzák a krematóriumból, keveredjen el a többivel, takarítsa ki az ügyelet.” Erik, az elsőszülött fiú „sem a rokonoknak, sem a plébánián nem említette, hogy lenne a halottnak végakarata. Aztán nem tartott be belőle semmit.” A nyomozás során megelevenedik több generáció élete, küzdelme, szerelme és boldogtalansága. Kiderül, mit jelent a kitörés a paraszti kultúrából, milyen férfiszerepeket kínál fel a társadalom, és mennyire ura egy nő a saját sorsának. A regény középpontjában az a kérdés áll, hány generáció életét változtatja meg egy különös döntés.

Az Apám üzent megrázó család- és identitásregény egy nemzedékről, amely nem találta a helyét a szocializmusban, de még kevésbé a rendszerváltás után, és egy másik nemzedékről, amelynek ezzel az örökséggel számot kell vetnie.