Háború, pandémia. De mintha nem lenne elég kínja az emberiségnek, környezetünkről is egyre aggasztóbb híreket kapunk.

Tankok szántják és vér áztatja, harcmező az ukrán búzamező. A Föld egyik éléskamrája. Az oroszok már megint a spájzban vannak. Ráadásul a járvány és a drágulás leállította a műtrágyaés permetgyártást, ezek nélkül pedig a mostani mezőgazdasági módszerekkel lehetetlen élelmezni a bolygó lakosságát. Veszélyben a világ élelmiszer-ellátása.

Bekövetkezett, amire azt mondták, nem fog megtörténni. „Á, ez csak retorika. Csak blöfföl. Nem meri. Csak Donbaszt akarja.” Hát tessék!

Milyen az élet egy olyan országban, ahol a felnőttek majdnem száz százaléka be van oltva?

Üres ígéretek, kizárt civil megfigyelők és egy magánrepülőgép-flotta. Nem ezt akartuk írni a klímakonferencia után. De miért is lett volna különb az idei COP, mint az eddigiek?

Október 31-én kezdődik a COP26 klímacsúcs Glasgow-ban, ám a napokban több aggasztó hír került nyilvánosságra a konferenciával kapcsolatban.

Nemrég adta ki hatodik jelentését az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), és nem fest rózsás képet a következő évtizedekről.