Egy invazív faj, de még mennyire

Szó se róla, ha egy medve vagy más ragadozó megtámad egy embert, akkor valamit tenni kell. De nem biztos, hogy az a megoldás, hogy lemészároljuk a medvéket, és ezzel gorombán belenyúlunk a Tátra ökoszisztémájába. Talán érdemes lenne a környezetvédőkre hallgatni, akik szerint a március elején kiadott útmutató a barna medvék kilövésére, aminek szerzője ismeretlen, egyáltalán nem oldja meg a lakott területekre betévedő medvékkel kapcsolatos problémát, csakis a medvék kilövését szorgalmazza. A medvék populációjának szabályozására, valamint az emberi életet veszélyeztető medvék kilövésére pedig vannak már nagyon szigorú európai törvények, amelyek figyelembe veszik a medve fontos szerepét az európai erdők ökoszisztémájában. A barna medve egy szigorúan védett faj.

De ebben a helyzetben a medvék lakott területre való betévedésének okát is figyelembe kell vennünk. És ennek fő oka az emberi élettér terjeszkedése. Nálunk, Szlovákiában emiatt szembesül egyre több ember medvékkel. Ez a trend világszerte megfigyelhető. Mindenhol vannak ragadozók és más tényezők, amelyek aztán ellentétbe kerülnek az emberekkel, és befolyásolják egészségüket.

Azzal, hogy mi kiterjesztjük életterünket, erdőket vágunk ki, mezőket betonozunk le, dzsungeleket irtunk ki, mocsarakat szárítunk ki, folyókat irányítunk el, más élőlények életterét semmisítjük és zavarjuk meg, és közelebb kerülünk azokhoz, akik megmaradtak. De ez nem csak ahhoz vezet, hogy megnő az esélye annak, hogy az ember a Tátrában egy medvével, egy dél-amerikai dzsungel szélén lévő településben pedig egy jaguárral vagy akárhol a világon egy ragadozóval találkozik. Nem, ezek az antropogén tényezők azt is eredményezik, hogy közelebb kerülünk mindenféle kórokozóhoz, vírushoz és baktériumhoz, amelyekkel eddig nem voltunk kapcsolatban. Az, hogy ennek is komoly következményei lehetnek, a 2004-es SARS-járvány és a 2020 óta tartó Covid-pandémia jól szemlélteti. Tanulmányokkal alátámasztott tény, hogy az egyre növekvő urbanizáció és erdőirtás az ember okozta klímaváltozással kapcsolatban kimondottan kedvez a zoonózisok, azaz állatoktól eredő betegségek kialakulásának és elterjedésének.

Míg az ember egy nagy ragadozót lőfegyverek segítségével könnyen eliminál környezetéből, addig ez a baktériumokkal és főleg a vírusokkal sokkal nehezebb. Ugyan az egyetemek orvosi, vegyészeti és gyógyszerészeti karai folyamatos fegyverkezési versenyt folytatnak a kórokozók ellen, a siker korlátozott, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt években az emberek bizalma a tudományos, szakértők által felülvizsgált tanulmányokból származó információkkal szemben drasztikusan csökkent, és a dezinformációk elöntötték az online és offline teret.

A terjeszkedés pedig csak folytatódik, s ezzel egyetemben a pusztítás is. Az emberiség válasza mindennemű problémára egyre inkább csak az erőszak. Egy igazi, felettébb veszélyes invazív faj vagyunk, csordamentalitással, ami hamis prófétákat követve hagyja magát elvakítani, s a kényelmet választva a kevesek számára a saját maga által létrehozott átfogó és életveszélyes environmentális problémákat inkább nem is oldja.

Ha így folytatjuk, tényleg az lesz a vége, hogy minden előlényt magunk körül elpusztítunk, és amikor már túl késő lesz, fogunk rájönni arra, hogy ezzel magunkat is pusztítjuk. Mert mi is része vagyunk ennek az ökoszisztémának. Fenntartható civilizációt kell létrehoznunk.

Fájdalmas lesz, szó sem róla, hisz egy csomó kényelmes dologról fog kelleni letennünk. De ha nem sikerül kicsit tűrtőztetnünk a fogyasztásunkat és ész nélküli terjeszkedésünket, akkor a fegyvereket előbb-utóbb már nemcsak a medvékre fogjuk irányítani, hanem egymásra is.