Szolidaritás vagy vérontás?

Bolygónk éghajlatának ember okozta változását az eddigi jelek szerint nem fog sikerülni elég gyorsan megfékezni ahhoz, hogy ne jöjjenek létre olyan régiók, amelyek valóban lakhatatlanok lesznek. Az örök növekedésre alapozott ipari és gazdasági modellünk megköveteli a fosszilis energiahordozók és más nyersanyagok szüntelen kitermelését, nincs tér változásra, sem lassításra.

A Guardian tudósított a Carbon Majors Database tanulmányáról, mi szerint csupán 57 ország, illetve privát és nemzeti olaj-, földgáz-, szén- és cementvállalat felelős közvetlenül a világon kibocsátott CO2 80%-áért. 57 entitás, amelyek azzal reklámozzák magukat, hogy nincs alternatíva, és létfontosságúak az emberiség energiaellátásához és fejlődéséhez, miközben ügyes marketinggel és lobbizással termékeik túlfogyasztására buzdítanak, ugyanakkor tevékenységük környezetre gyakorolt negatív hatásáról elterelik a figyelmet.

A fosszilis energiahordozók túlfogyasztása rekordemissziókhoz vezetett. A sok CO2 az atmoszférában pedig már annyira felmelegítette a Földet, hogy az 1,5°C átlaghőmérséklet-emelkedés határán tartunk. Ez a felmelegedés megerősítette az amúgy is éghajlati szélsőségekhez vezető El Niñót, amely tragikus aszályokat váltott ki Afrika déli részén, Zimbabwében, Malawiban és Zambiában, Afrika éléskamrájában, ahol milliók élete forog veszélyben az elpusztult termés miatt. Rekordhőhullámok vannak Délkelet-Ázsiában is, ahol a tikkasztó forróság vízhiányhoz, iskolák bezáráshoz és szintén terméskiesésekhez vezetett.

A különös forróság nálunk is érezhető. A húsvéti hétvége különösen meleg volt, az első hivatalos nyári napot élvezhettük. 

Ahogy az ökoszisztémák változnak a klímakatasztrófa miatt, úgy tűnik el az emberek élettere is. Ha az emberek lakóhelye élhetetlenné válik a nem állandó, szélsőséges időjárás miatt, akkor menekülnek. A túlélő ösztön erős.

Bolygónk fejlett, iparosított országai a fogyasztói társadalmukkal felelősek a legtöbb CO2 és további üvegházhatású gázok, mint a metán, kibocsátásáért. Bolygónk azon régióinak lakosait sújtja a klímakatasztrófa a leginkább, amelyek mélyszegénységben élnek, és a legkevesebb emissziót hozzák létre. Ráadásul gyakran ezek az országok amerikai, európai, orosz és kínai gazdasági és geostratégiai érdekek miatt destabilizáltak, sőt ezen országok fegyveriparai által gyártott bombák és fegyverek járulnak hozzá a katasztrofális életkörülményekhez, ahol a halál és az elkeseredettség uralkodik.

Csodálkozunk hát, hogy az emberek Amerikába és Európába menekülnek?

Egyre hangosabbak azok a hangok, miszerint kutya kötelességünk ezeken az embereken segíteni. A mai technológiai fejlettségünkkel nem engedhetjük meg, hogy az ENSZ által megfogalmazott emberi egyenlőséget eltöröljük, és a Föld lakosságát felosszuk azokra, akik megérdemlik a segítséget, és azokra, akik megérdemlik a biztos halált. Mert ha elfogadjuk a mai liberális Európai Unió által létrehozott és a Frontex privát vállalat által működtetett „Európa-erődöt”, aminek külhatárain a menekülteket hagyjuk megfulladni, illetve táborokba zárjuk, mert nekünk nem kötelességünk megosztani velük azt a gazdagságot, amit az ő kárukra hoztunk létre, akkor azzal bebiztosítjuk, hogy ha itt is elkezdenek romlani az életkörülmények, akkor az unión belül fogjuk a lakosságot tovább felosztani. Vajon akkor ki fogja megérdemelni a segítséget?

Ha nem leszünk szolidárisak embertársainkkal az egész bolygón, ha nem fogunk össze a probléma megoldása érdekében, akkor teljes kizsákmányolás és vérontás lesz a vége.