Szemét, metán, melegedés, fagyás

Az emberiség hulladéktermelése több fronton gyilkolja bolygónkat és a rajta lévő életet. A sok mikro- és nanoműanyag lassan minden élőlény szervezetében megtalálható, a szemétből eredő hormonálisan aktív, toxikus, karcinogén és endokrin diszruptor vegyületek is már mindenhol jelen vannak, és akkor még ott van a sok metán, ami az organikus hulladék anaerób lebomlásakor felszabadul a hulladéklerakókból. Ha pedig nem a hulladéklerakóban végzi a szemét, hanem elégetjük, akkor ugyan energiát tudunk belőle gyártani, de az égetés folyamán a még mindig veszélyes, de kevésbé erős CO2 szabadul fel, és temérdek apró részecske, szálló por kerül a légkörbe. A fogyasztói társadalom életstílusa miatt keletkező szemét halálos ítélet számunkra, bárhogyan is dolgozzuk fel. Az egyetlen megoldás a szemét drasztikus csökkentése és maximális újbóli felhasználása lenne. Ettől nagyon messze vagyunk.

Amitől már nem vagyunk olyan messze, az a katasztrofális hőmérséklet-emelkedés, sőt. Már javában benne vagyunk.

A feljegyzések kezdete óta a legforróbb január van mögöttünk, és a University of Maine Klímaváltozási Intézetének adatai szerint februárban is rekordokat döntünk. Az európai kontinens kétszer olyan gyorsan melegedik, mint az átlag. Egy új tanulmány szerint Grönlandon annyi jég olvadt el az elmúlt évtizedek folyamán, hogy 86 000 négyzetkilométerrel nőtt a zöldövezetek területe. A növényi takaró növekedése pedig tovább gyorsítja a jégtakaró olvadását. A jég olvadása közben elfolyó és felgyülemlő kőzetliszt és üledék pedig ahhoz vezetett, hogy a szigeten található vizenyős területek száma megnégyszereződött. A vizenyős területek pedig természetes metánforrások, és az elmúlt években a globális felmelegedés miatt metánkibocsátásuk drasztikusan megnőtt.

Ahogy melegedik a bolygónk, úgy olvadnak a jégsapkák és gleccserek, és azzal változik a tengervíz hőmérséklete és sókoncentrációja, ami a tengeráramlatok változásához, legyengüléséhez és akár kieséséhez is vezethet. Így az Európa meleg éghajlatát biztosító Atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) is veszélyeztetve van – ezt az elmúlt hónapok folyamán több tanulmány is alátámasztotta. Ennek kiesése jégkorszakhoz vezethet.

Az adataink megvannak, és már saját bőrünkön is érzékelhetjük, hogy változik az éghajlat s vele a bioszféra is. Ennek ellenére még mindig nagyon sokan nem hiszik el, hogy óriási pácban vagyunk, vagy ha el is hiszik, magukat meghazudtoló optimizmussal állnak a dologhoz, mondván: majd a technológia fog minket megmenteni. És még ezek közül is sokan a klímaaktivistákat démonizálják. Érdemes-e akkor egyáltalán még erről a témáról írni?

Érdemes-e még próbálni harcolni egy szebb jövőért, ha az átlagpolgárok jobban félnek a migránsoktól, az LMBTQ+ emberektől, a más vallásúaktól vagy valami más, kitalált veszélytől? Mert minden rémisztő hír ellenére nem látni, hogy emberek tömegei mennének tüntetni egy élhető bolygó fenntartása érdekében.

Sőt, a dolgok inkább úgy tűnnek, hogy az emberiség csak akkor fog felocsúdni, amikor már réges-rég késő lesz. Addig még irtjuk egymást, hagyjuk, hogy a nagy vállalatok mérgezzenek minket, és mindezért még meg is fizetünk. Inkább háborúzunk és dehumanizáljuk egymást, mintsem összefogjunk és a tényleges problémák megoldásán dolgozzunk.

Szomorú jövőnek nézünk elébe. A Földet szépen lassan egy életet adó paradicsomból a halál bolygójává változtatjuk. Van-e elég akaratunk, hogy ezen változtassunk?