Sorban a tizedik legforróbb

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte Svájcot, mivel úgy találta, hogy nem tesz eleget az éghajlatváltozással kapcsolatos egyezmény szerinti kötelezettségeinek, ezáltal nem megfelelő módon védi lakosságát az éghajlatváltozás következményei elől, s ezzel sérti a lakosság emberi jogait. Ez a döntés ugyan nem fogja azonnal befolyásolni az üvegházhatású gázok kibocsátását és az éghajlat közeljövőben való felmelegedését, mégis egy nagyon erős üzenetet küld az európai országoknak s azok lakosainak. Mégpedig azt, hogy az országok kötelesek kivitelezni és betartani az éghajlatváltozás elleni harcra elfogadott módszereket és szabályozásokat, hogy a jelenlegi lakosság egészségét és megélhetőségét, valamint a jövő generációknak élhető életkörülményeit biztosítsák, és a lakosságnak pedig joga és kötelessége beperelni az országot, ha az nem tesz eleget kötelességeinek. 

Ez arra buzdíthatja az embereket a többi országban is, hogy jogi úton próbálják rákényszeríteni kormányaikat, hogy vegyék komolyan a klímakatasztrófát. 

Sajnos még egy ilyen ítélet esetén is tovább kell a felpereseknek és az aktivistáknak nyomást gyakorolniuk az ország vezetőségére, hogy eleget tegyenek az ítéletnek, és bevezessék a változásokat. Ez Németország esetén látható: 2021-ben a német Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az éghajlati védelem alapjog, és a jelen lakosságnak, valamint a jövő generációinak joguk van egy stabil, élhető jövőt biztosító éghajlatra, s ezért a kormánynak keményebb szabályozásokat kell bevezetnie a fosszilis nyersanyagok használatával szemben. De a bíróság döntése ellenére nem történt jelentős változás, sőt az aktivistákat még keményebben kezdték büntetni. 

Több nyugati országban létezik már példa arra is, hogy a polgárok nagyvállalatokat pereltek be óriási emisszióik és az azzal kapcsolatos félrevezetéseik miatt. 

Ebből az a tanulság, hogy próbálkozni kell jogi úton nyomást gyakorolni mind az országok vezetőségére, mind a legtöbb emissziót termelő nagyvállalatokra, de emellett ezt a nyomást tüntetések, sztrájkok, blokádok és más civil engedetlenségi módszerekkel a bíróságokon kívül is tovább kell erősíteni a politikai döntéshozókra és ipari mágnásokra. 

Nemrég jelent meg egy új tanulmány, melyben a szerzők arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy sebesen le kell állnunk a fosszilis energiahordozók nagyszabású használatával, és fel kell adnunk a túl sok nyersanyag kitermelésére támaszkodó fogyasztói kapitalizmust, ha el akarjuk hárítani a klímakatasztrófát és az ezzel egyetemben végbemenő ökoszisztéma-összedőlést. A tanulmányban a modern emberi létet jellemző imperializmusra, kitermelő kapitalizmusra és az ilyen rendszerben történő sebes lakosságnövekedés következményeire hívják fel a figyelmet. 

Mindenki jól és kényelmesen akar élni, szó sem róla. A probléma a mai gazdasági rendszerrel az, hogy az egyetlen, ami számít, az a nyereség, és nemcsak a cégeket, hanem lassan az élet minden aspektusát is a születéstől a halálig erre a rendszerre alapozzuk. De egy véges nyersanyagokkal rendelkező bolygón nehéz lesz a végtelenségig növekedni. Ha a jólétet kizárólag materiális dolgok birtoklásán keresztül fogjuk mérni, és egy egész iparágat fogunk működtetni arra, hogy az emberekben azt az érzést éltessük, hogy sosincs elegük és mindig többet akarjanak, akkor nehéz lesz ettől a rendszertől elfordulni. 

Egy teljes társadalmi paradigmaváltásra van szükségünk. Csökkentenünk kell energiaigényességünket, fenntartható módon kell kezelnünk nyersanyagainkat. És tovább kell építenünk a globális hálót különböző aktivistacsoportok között, hogy több fronton tudjunk nyomást gyakorolni az uralkodó osztályra.