Elszalasztott lehetőségek

Január végén a DeSmog éghajlati és környezeti portálon megjelent cikkek szerint Charles Keeling (akiről a globális felmelegedést jelképező Keeling-görbe kapta a nevét) geokémikus 1955 és 1956 közötti éghajlati CO2 -tartalom-vizsgálatát az autó- és olajipar pénzelte a Dél-kaliforniai Légszennyezési Alapon keresztül. A kutatás célja az akkoriban Los Angelest elöntő szmog elleni harc volt.

Keeling a fák évgyűrűiben található szénatomok C12-es és C13-as izotópjainak arányának mérésével derítette ki, hogy a légkörben egyre gyarapodó CO2 a fosszilis energiahordozók égetéséből ered, mivel a fosszilis energiahordozókban alig található C13-as izotóp, így a C12-es izotópban gazdag energiahordozók égetéséhez lehet visszavezetni azt, hogy az évgyűrűkben a két izotóp aránya az 1840-es évek óta folyamatosan nőtt.

A Keeling által felfedezett információk gyorsan elterjedtek a tudományos közösségben, de az olajipar képviselői között is. Mi több, 1959- ben, amikor az amerikai olajipar 100 éves évfordulóját ünnepelte, Teller Ede mondott ünnepi beszédet, melyben figyelmeztette a résztvevőket, hogy alternatív energiaforrást kell találniuk, mivel az ő termékeikből eredő és a légkörben gyarapodó CO2 globális felmelegedéshez, az Északi- és Déli-sarkon található jégpajzsok és magashegységekben található gleccserek elolvadásához és ezzel környezeti és társadalmi katasztrófákhoz fog vezetni.

1965-ben már Lyndon B. Johnson amerikai elnök is értesült a fosszilis nyersanyagok égetésének katasztrofális következményeiről, aki komolyan is vette a veszélyt, és a probléma megoldását fontos részéve akarta tenni a Nagyszerű társadalom programjának, de a programon dolgozó munkacsoport is tudta, hogy nagy ellenállással kell szembenézniük a fosszilis ipar részéről. Eddigre a klimatológusok és oceanográfusok köreiben már megszületett a konszenzus, hogy az atmoszferikus CO2 globális felmelegedéshez, a tengerszint megemelkedéséhez és további, előreláthatatlan következményekhez fog vezetni.

Ha megnézzük a világ mai helyzetét, látjuk, hogy a fosszilis ipar ellenállása, illetve a dezinformációs és félrevezető kampányaik nagyon is sikeresek voltak.

Ezek az információk eléggé lehangolóak, mivel ez azt jelenti, hogy az olajipar még hamarabb tudott saját termékeik káros mellékhatásáról, mint az ExxonMobil intern kutatásai az 1970-es években feltárták, hogy valóban emelkedik a globális átlaghőmérséklet a fosszilis energiahordozók égetésével felszabaduló CO2 miatt. De van ennek az egésznek egy pozitív oldala is.

Ezek az újonnan feltárt, az 50-es és 60-as évekből származó dokumentumok mérhetetlenül fontosak. Alátámasztják azt, hogy a cégek már évtizedek óta tudatában vannak annak, hogy milyen következményekkel jár a fosszilis energiahordozók égetése, és azt is, hogy ennek ellenére évtizedek óta tagadják ezeket a tényeket. Tekintettel arra, hogy világszerte számos bírósági eljárás van folyamatban a fosszilis energiahordozókat kitermelő vállalatok ellen, ezek az iratok értékes bizonyítékokként szolgálhatnak a vállalatok azon érvelése ellen, hogy nem tudták, mik a következmények, illetve, hogy az információk nem voltak egyértelműek a katasztrofális következményeket illetően.

Minél többet tudunk meg a fosszilis vállalatok történelméről, annál inkább látni, hogy a rekordhaszon érdekében tudatosan hazudtak termékeik ártalmasságáról az emberre és az egész bolygóra. Több alkalommal is lett volna rá esély, hogy ezt az emberiség közösen megállítsa, de ezeket az esélyeket újból és újból elszalasztották.

A feltárt iratoknak és a bírósági eljárásoknak köszönhetően ismét van egy esélyünk elállni a fosszilis energiahordozóktól. Ne szalasszuk el ezt az esélyt!