Hiába figyelmeztetnek?

Szomorú jövőt jósolnak az emberiség számára az éghajlatkutatók. Többségük azzal számol, hogy bolygónk átlaghőmérséklete legalább 2,5 °C-kal fog nőni, s az ilyen felmelegedés következményeiként fellépő időjárási szélsőségek komoly gazdasági és társadalmi fejleményekkel számolnak.

A „disztópikus” jelzőt többször említik. Az egyre sűrűbben fellépő szélsőséges időjárás egyre nagyobb károkat fog okozni a világgazdaságban. Csökken a haszonnövények termésének minősége és mennyisége, ami felborítja a globális élelmiszer-ellátást és minden olyan ipari ágazatot, aminek növényi termékekre van szüksége. Az élelmiszerárak égbeszökése széles körű szegénységhez és éhínséghez fog vezetni a gazdag és a szegény országokban egyaránt. 

Aszályok, zivatarok, áradatok, árvizek és extrém szél – milliárdos károkkal kell számolnunk világszerte. A szomorú az egészben az, hogy már évtizedek óta léteznek tanulmányok arról, hogy milyen gazdasági és társadalmi változásokat fogunk megfigyelni az éghajlati változással párhuzamosan, már évtizedek óta figyelmeztetnek minket nemcsak a klimatológusok, hanem a közgazdászok és a szociológusok is, de hiába. Minden adat arra mutat, hogy nincs a világon elég politikai akarat a szakértők által javasolt reformokat, megelőző intézkedéseket és energetikai változásokat végrehajtani.

A felmérés szerint pont emiatt aggódnak a legjobban a megkérdezett klimatológusok is. Mi több, szerintük a társadalmi összeomlás pont azért fog bekövetkezni, mert a világ országai egyszerűen annyira elhalasztották az intézkedések bevezetését, hogy nem lesznek képesek megoldani a lakosság problémáit.

Ha ehhez hozzáadjuk azt a tényt, hogy már most a világ minden táján – miközben az államforma lehet demokrácia, autokrácia vagy bármilyen árnyalata ezeknek – egyre inkább az oligarcha osztály, a társadalom 1 százaléka befolyásolja a politikai döntéseket. És ez a kiváltságos réteg, mint a történelem során mindig, manapság is úgy érzi, hogy többet ér az egyszerű pórnépnél – annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok jogegyenlőséget diktálnak, és az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozata is arról szól, hogy minden ember egyenlő. Ez a hozzáállás a sokszor pragmatizmusnak csúfolt arrogáns viselkedésükben, végtelen kapzsiságukban és bolygónk limitált nyersanyagjainak gyors felemésztésében nyilvánul meg. Ezek nem fognak önszántukból semmit megtenni egy élhető jövő bebiztosításáért bolygónkon, ha az azt jelenti, hogy le kell mondaniuk vagyonukról és hatalmukról.

De hiába figyelmeztetnek minket a klimatológusok, hogy ilyen sebes éghajlati változást még nem éltünk meg. Hiába figyelmeztetnek minket a zoológusok és botanikusok, hogy a felmelegedés következményeként történő biodiverzitás tömeges megbomlása többek között a fertőző betegségek kialakulását és elterjedését eredményezi. Hiába figyelmeztetnek a közgazdászok, hogy az éghajlati változás a világgazdaság zsugorodásához fog vezetni. Hiába, ha nem fogjuk intelmeiket komolyan venni, és hagyni fogjuk magunkat továbbra is megtéveszteni azon cégek és személyek által terjesztett propaganda által, akik a nem megújuló nyersanyagok, mint a fosszilis energiahordozók, fémek és ásványok kitermeléséből nyerészkednek.

A klimatológusokkal végzett felmérés ismét azt bizonyítja, amit a szinte naponta megjelenő új információk mutatnak ezekről a cégekről: a szemünkbe hazudnak működésük környezeti következményeiről, a minket képviselő politikusokat pedig lobbizással legálisan és néha illegálisan is lefizetik, hogy az ő érdekeiket vegyék figyelembe a törvények meghozásánál. Ezt csak akkor fogjuk tudni megváltoztatni, ha tömegesen fogunk kiállni jogainkért és a jövőnkért.

Rajtunk múlik, hogy ne legyen hiába.