"Magyar sokféleképp lehet az ember."

Ha propagandát kapunk válaszok helyett, teret hódít a konspiráció.

A szülő csalódása nem a gyerek csalódása.

Eseménydúsak voltak az elmúlt napok a koronakorszak visszafogottságához képest.

Hívták már őket teltkarcsúnak, túlsúlyosnak, újabban óriás méretűek.

Harminc éve az első szabad választáson onnan indultunk, hogy szükség van magyar politikai képviseletre. Mára eltüntette magát.

Egy Csehországban végzett longitudinális felmérés eredményeit böngészem. A longitudinális azt jelenti, hogy ugyanazokat az embereket kérdezik meg többször egymás után, ez esetben március első hetétől számítva hat hét alatt háromszor.

A közjogi méltóságok deklarációt írtak alá, amelyben megerősítik, hogy Szlovákia folytatja az európai irányt és teljesíteni fogja NATO-s kötelezettségeit.

Várva a napot, amikor végre átölelhetik egymást.

Miközben bolognai mortadellát reggeliztem (eredeti Lidl), eszembe jutott az a nyár, amikor Bologna utcáin sétálgattam.

Márciusban, amikor az arcmaszk a közbeszéd egyik fő témájává vált, megkérdezte egy barátom, mikor lesz ebből divat. Már az, válaszoltam.

Jött a sonkaszeletelés, amikor belém mart a szomorúság.

Felhívott egy ismerősöm, hogy úgy örül ennek a Matovičnak, mert ez olyan „helyre ember”!

„Tudod, kis bogaram, amikor a nagy koronavírus-járvány idején...”

Most látható igazán, milyen emberek vagyunk.