Este van. A hálóban épp elaludt a kisunokám, a másik szoba fölött pedig segítségért kiabál és zörgeti a radiátort az egyedül élő idős szomszédasszony.

Van egy jelenség, amely úgy tűnik, a mostani idők szülötte. Hoax.

Egy 1952-es könyv szerint a kultúrának már akkor több száz definíciója volt. Gondolom, azóta csak szaporodott a számuk.

Az elmúlt időszakban több cikk jelent meg arról, hogy milyen hatással van a koronahelyzet a gazdaság egyes ágazataira. Ahhoz, hogy lássuk, mit eredményezett a vendéglátóipar és a kiskereskedelem egyes szegmenseiben, elég végigmenni Pozsony belvárosán.

Sírva telefonált egy ötvenes éveiben járó kedves ismerősöm.

Micsoda gonoszság önkéntesnek nevezni valamit, ami színtiszta zsarolás.

Mivel keserves időket élünk, eldöntöttem, hogy vidám cikket fogok írni.

Úgy gondolják, hogy az emberek nagy része nem látja ezt a káoszt?

Korlátlan vágykitörések helyszíne – a lakógyűlés.

Nyáron készítettem egy pici internetes felmérést arról, hogyan élték meg az emberek a koronajárvány első hullámát. Nem reprezentatív mintára épülő lekérdezés volt.

Maszk nélkül? És mi a helyzet mások egészséghez és élethez való jogával?

Kezembe került egy könyv a Titanicról. Újabb dolgokat tudtam meg erről a szomorú sorsú hajóról. Mind a mentőcsónakokhoz kötődnek.

Egyik drága családtagom egy csomó, táplálkozással foglalkozó könyvet rendelt, és megkért, hogy mivel neki nincs ideje ezeket elolvasni, és tudja, hogy engem érdekel a téma, olvassam el én, majd foglaljam össze a lényeget.

Kicsi unokám szeret biciklizni. Ez jó. Ami nem jó, hogy alig van hely, ahol ezt megtehetné. Az úton autók száguldoznak, a járdán és a kerékpárúton pedig felnőtt biciklisták és újabban elektromos rollerezők.

Tudom, hogy most sok ellenséget szerzek magamnak, de akkor is leírom.