Elhatároztam, hogy kötök egy pulóvert, mert olyan színű, amilyen nekem tetszik, nincs az üzletben. Első feladat: pamutot venni.
A napokban egy szlovák politológus nekem szegezte a kérdést, hogy megőrültünk-e mi, szlovákiai magyarok.
Újabb lapot kell fordítani a naptáron, meg is teszem, az egyik oldalon rajzok, a másikon versek.
A pozsonyi szivárványos menet napján nekem épp családi programom volt, de amikor visszaértünk a belvárosba, akaratlanul is kaptam egy cseppnyi ízelítőt a rendezvényből.
Egy kedves olvasó arra kér levelében, hogy írjak valami nyárit, üdítőt. Megpróbálom.
Ami egyértelmű: magyar összefogás esetén több magyar menne szavazni.
Respektálni kell a helyi szokásokat, legalábbis bizonyos mértékben.
A száz éve leigázott szlovák anyuka a homokozónál.
Ha azt a szót hallom, „kutya”, több eb képe jelenik meg előttem.
Néhány hete megjelent a bulvárban egy cikk, a következő, jellemzően bombasztikus címmel: „Botrány a dúbravkai templomban”.
A nyár jó, élvezni kell, és én eldöntöttem magamban, hogy élvezni fogom. Persze vannak helyzetek, amikor ez nem sikerül.
A jó viszonynak az is előfeltétele, hogyan élik meg a szlovákok a szlovákságukat és a magyarok a magyarságukat.
Az asszimiláció nem természetes, nem elkerülhetetlen és nem törvényszerű.
Többektől hallom, hogy szombaton nem mennek szavazni. Azt mondják, nem érdekli őket, hogy mi lesz. Úgysem változik semmi. A politikusok úgyis csak a maguk hasznát nézik. Az unióba is csak a pénz vonzza őket.
Az öregember felszállt a villamosra. Egy ideig várakozott, aztán amikor a többi utas is helyet foglalt, megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.