Pozsonyban állomásozik egy cseh cirkusz. Az eredeti műsorban elefántok és tigrisek is szerepeltek volna, de az új törvény értelmében ez már tilos és állatkínzásnak minősül.

Kisgyerek van a családban, így gyakrabban lapozgatok anyáknak (szülőknek) szóló folyóiratokat. A tartalomtól néha megáll az eszem. Főleg amikor az újságírónők a saját tapasztalataikat egyetemes igazságként állítják be.

Találkozóm volt egy kávéházban. A másik félre várva elővettem a kötésemet. Kötögetek és figyelek, mint Miss Marple.

Néhány celeb a városi tömegközlekedést reklámozza. Olcsóbb, mint autóval járni! Nem kell az utat figyelned, szabad a két kezed, azt teszel, amit akarsz, olvashatsz, zenét hallgathatsz!

Olvastam egy fiatal szlovák írónő saját magáról szóló könyvét, amely bizonyára nem felel meg teljesen a valóságnak, hiszen a művészet eszköztárában benne van a túlzás és az elhagyás.

Ivo Toman cseh motivátor írja, hogy vannak dolgok, amiket meg tudunk oldani, és vannak, amiket nem. Ez természetes. A tragédia akkor következik be, amikor az ember nem tesz különbséget a között, amit képes befolyásolni, és amit nem.

Elhatároztam, hogy kötök egy pulóvert, mert olyan színű, amilyen nekem tetszik, nincs az üzletben. Első feladat: pamutot venni.

A napokban egy szlovák politológus nekem szegezte a kérdést, hogy megőrültünk-e mi, szlovákiai magyarok.

Újabb lapot kell fordítani a naptáron, meg is teszem, az egyik oldalon rajzok, a másikon versek.

A pozsonyi szivárványos menet napján nekem épp családi programom volt, de amikor visszaértünk a belvárosba, akaratlanul is kaptam egy cseppnyi ízelítőt a rendezvényből.

Egy kedves olvasó arra kér levelében, hogy írjak valami nyárit, üdítőt. Megpróbálom.

Ami egyértelmű: magyar összefogás esetén több magyar menne szavazni.

Respektálni kell a helyi szokásokat, legalábbis bizonyos mértékben.

A száz éve leigázott szlovák anyuka a homokozónál.

Ha azt a szót hallom, „kutya”, több eb képe jelenik meg előttem.