A száz éve leigázott szlovák anyuka a homokozónál.

Ha azt a szót hallom, „kutya”, több eb képe jelenik meg előttem.

Néhány hete megjelent a bulvárban egy cikk, a következő, jellemzően bombasztikus címmel: „Botrány a dúbravkai templomban”.

A nyár jó, élvezni kell, és én eldöntöttem magamban, hogy élvezni fogom. Persze vannak helyzetek, amikor ez nem sikerül.

A jó viszonynak az is előfeltétele, hogyan élik meg a szlovákok a szlovákságukat és a magyarok a magyarságukat.

Az asszimiláció nem természetes, nem elkerülhetetlen és nem törvényszerű.

Többektől hallom, hogy szombaton nem mennek szavazni. Azt mondják, nem érdekli őket, hogy mi lesz. Úgysem változik semmi. A politikusok úgyis csak a maguk hasznát nézik. Az unióba is csak a pénz vonzza őket.

Az öregember felszállt a villamosra. Egy ideig várakozott, aztán amikor a többi utas is helyet foglalt, megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.

Pozsony belvárosában sétálva észrevettem egy középkorú külföldi párt, amint nagyon tanakodnak valamin.

A művészvilág látványosan kiköpött magából néhány férfit.

Ki tud sorolni tíz érvet, amiért Husák lenne a legnagyobb szlovák?

Évekkel ezelőtt olvastam Slávka Otčenášová szlovák történésznő érdekes tanulmányát a történelemtanítás nemzeti identitást befolyásoló szerepéről. Most újra előkerestem.

Húsz éve az egyik márciusi napon már reggeltől nagyon izgultam, mert aznap este volt életem első könyvének, a Vállalkozások és vállalkozók 1989 után címűnek a bemutatója.

A szociológiában alapvető követelmény a fogalmak pontos értelmezése, mert enélkül nem lehet kutatást végezni.

Mit hoz a jövő, kérdezte tőlem valaki a napokban. Nem tudom, mert nem vagyok jövendőmondó.