Nem tudom, emlékeznek-e még, hogy egy időben a különféle hazai szépségkirálynő-választásokon meg szokták kérdezni a jelöltektől, hogy amennyiben hatalmuk lenne, mit szeretnének elérni. Szinte mindegyikük azt válaszolta, hogy a világbékét.
Varázspálca
Kicsit megmosolyogtató volt ez akkoriban, amikor békés körülmények között éltünk (pláne a hamvas lányok szájából, akik közül nem egy mindenféle, enyhén szólva nehézfiú babájaként végezte). Olyan klisészerűnek tűnt a világbéke. Meg aztán nem is kellett nagyon elgondolni, hogy az ember tudja, olyan sajnos nem volt és nincs, hogy szerte a világon, mindenhol béke uralkodjon. De ami a legfontosabb, hogy mindenféle politikai töltet nélkül lehetett a béke szót emlegetni. Nem kellett attól tartani, hogy a lányt beskatulyázzák, nézete miatt kizárják a versenyből, sőt akár háborús uszítással fogják vádolni azért, mert békét akar.
Különben én is meg szoktam kérdezni elsős diákjaimtól, hogy ha felelős beosztásba kerülnének, mit változtatnának meg a világban. Érdekes módon, a korábbi évfolyamok mintha a missektől tanultak volna, többnyire szintén világbékét akartak. Az utóbbi években a szegénység megszüntetése és a klímakatasztrófa elleni küzdelem volt az, amit leggyakrabban emlegettek, s persze a Covid-járvány idején a betegségek megszüntetése. S amiben szinte valamennyien egyet szoktak érteni, hogy mindez nagyon sok pénzbe kerül, és annyi pénz egyszerűen nincs a világon.
Ami szintén érdekes, hogy amikor legutóbb mondtam nekik, hogy nem értem, mi annak az oka, hogy korábban a diákok általában a békét említették, most meg szóba sem kerül, csak hümmögtek. Persze nem igaz, hogy nem értem. Értem, hogy azokat a témákat visszhangozzák, amiket a média tálal nekik, hiszen ez az ún. agenda setting jelenség, amelyet már a múlt században kutattak, és be is bizonyosodott, hogy működik. Egész egyszerűen a média válogat a témák közül, valamit közöl, valamit nem, s az általa szerepeltetett témák által nagymértékben meghatározza a közbeszédet. S a béke jelenleg nem tartozik ezek közé a témák közé. S azt is értem, hogy nehéz nyilvánosan beszélni – a tanárral folytatott beszélgetés ebbe a kategóriába esik –, amikor a diákok között elterjed, hogy vannak besúgók. Mert minek nevezhető az, aki feljelent egy tanárt, mert őszerinte annak nézetei eltérnek az őszerinte helytállóktól.
Nos, a napokban tőlem is megkérdezte valaki, hogy ha lenne varázspálcám, mit változtatnék meg a világban. Rögtön az jutott eszembe, hogy igenis, van az a pénz. Van az a pénz, amivel a világ problémáit meg lehetne szüntetni. Ez ugyanaz a pénz, ami most a fő problémát, a békétlenséget szolgálja: a háborúkat, terrorizmust, országok, embercsoportok közti békétlenségek célzott szítását, egy országon belüli embercsoportok célzott egymásnak uszítását, egymás szavakkal és fegyverekkel való gyilkolását. Persze nem a pénz a bűnös mindebben, hanem azok az emberek, akik tudatosan ily módon mozgatják.
Ezt tudom. Varázspálca nélkül.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.