A Kuciak-gyilkossághoz fűződően a közvéleményben egyre több érzelmet generálnak a nagy horderejű és a felbujtók kilétét érintő „Kočner–Zsuzsová perben” 2020. szeptember 3-án hozott felmentő ítéletek utáni reakciók.

Kontinensünk kereken öt éve határozatlan a 2015 óta húzódó súlyos menekültválság megoldásának ügyében; nyakunkon az égető klímaválság globális gondja; és bő fél esztendeje már, hogy a pandémia is gorombán és tartósan megfricskázta az orrunkat. A válaszokat Szaló Csaba szociológussal, a brünni Masaryk Egyetem docensével kerestük.

Európában 1945 tavaszán véget ért ugyan a II. világháború, de a szeptemberben nyílt új tanévben – a beneši dekrétumok sérelmes légkörében – egyetlen (cseh)szlovákiai iskolában sem kezdődhetett el a magyar tannyelvű oktatás. Ahogyan utána még több évig.

Petőcz Kálmán: „Valószínűleg először a legmélyebb árkokat kell betemetni. Úgy gondolom, a tárgyalássorozat későbbi stádiumában valamilyen formában színre lépnek a most még hiányzó formációk vezető képviselői is”

Az idén tapasztalt nagy járványügyi megszeppenés, általános életmenetünket nézve, sajnos távolról sem annyira „ragályos”, mint ama ijedtség volt, amit a télen-tavasszal megjelent fertőző koronavírus és a velejáró riadalom okozott.

A kiváló irodalomtörténész, jeles kritikus és emeritus egyetemi docens, Szeberényi Zoltán kilencvenéves!

Strédl Terézia: „Az embereket ma joggal foglalkoztatja, hogy akit nyíltan plágiumon kaptak, az miért nem mond le; de azt is feszegetni kellene, ha valakinek vaj van a fején, miért meri magát házelnöknek jelöltetni?!”

Hiába az új kormány, ha a hazai belpolitika csalánosában egyelőre hiányzik a döntő reformokat berobbantó szikra. Még nem látni a februári nagyhangú fogadkozások beváltását meghozó nekifeszülést; inkább a rögtönző magyarázkodások kátyús terelőútjain araszol az ország. Az útkeresés adok-kapokjáról Gál Zsolt politológust, a pozsonyi Comenius Egyetem tanárát, 2019 óta a Magyar Fórum alelnökét kérdeztük.

Duba Gyula júniusban volt kilencvenéves! Rá mindenki azonnal a kitűnő hazai magyar íróként gondol, pedig volt ő „csak” riporter, közíró, szerkesztő, majd főszerkesztő is. Ezúttal mégsem a pályájáról, hanem az egyéniségét, az írói alkatát meghatározó ráemlékezéseiről beszélgettünk.

Az idei első félévet uraló koronavírus-pandémia mintha egy vasdoronggal fejbe kólintotta volna az egész világgazdaságot, a hazai gazdasági élet húzóágazatainak neuralgikus pontjait pedig különösen érzékenyen érintette.

Zászlós Gábor: „Az 1989 utáni első Mečiar-kormány egy földindulásra hasonlító társadalmi helyzetben, az új politikai mozgalmak és pártok közmegegyezésének eredményeként, de ismeretlen terepen látott munkához”

Ha a víruskrízis nem zavar bele az életünkbe, akkor június második hetében idén már a Jókai Napok ötvenhetedik (!) évfolyamának résztvevői találkoztak volna Komáromban. Ez a feltételes mód a rossz hír. A jó hír viszont, hogy a koronaidőkben is él a remény: novemberben pótolható lesz, ami most szükségképpen elmaradt.

Június 4-e idén a trianoni békeszerződés centenáriuma. Trianon emlékének lélektani és politikai feldolgozása mellett ez az évről évre visszatérő dátum immár a higgadt történelmi szembenézésre, az anyaország és az utódállamok egymás iránti szorosabb közeledésére, kölcsönös gesztusok megtételére is okot adhat/adhatna-e? Hunčík Péter pszichiáterrel és mediátorral beszélgettünk.

Május 18-a hagyományosan a múzeumok világnapja. Ez az egynapos múzeumünnep évről évre arra figyelmeztet (idén még az agyonragozott globális vírusjárvány híreit is lepipálva), hogy a múlt emlékeit őrző összefüggések és a történelmi folyamatosság rögzítésének hiánya a társadalmi emlékezet hézagosságához vezet.

Május 8-án, a győzelem napján volt hetvenöt éve, hogy a történelem eddigi legnagyobb, ideológiákon átívelő katonai szövetsége szétzúzta és 1945 tavaszán feltétel nélküli fegyverletételre kényszerítette a náci fasiszta haderőt.