Helyezkedés a bizonytalanban

Az utóbbi kilenc hónap alatt Szlovákiában alapvetően megváltoztak a politikai erőviszonyok. Számba véve az új parlament október óta hozott döntéseinek akcentusait, az elmúlt háromnegyed évben milyen kottából építette/építi fel a kormányzását a hárompárti koalíció?

Teljesen másból, mint tavaly tavasszal- nyáron, amikor ugyanezek a pártok, akkor még ellenzékben, az olcsóbb élelmiszerekről, kedvezőbb energiaárakról és egy sor más hasznos ígéretről zengedeztek. Ehhez képest a kormányzásuk harmadnapján nekifogtak a Büntető törvénykönyv átírásának és a Speciális Ügyészség megszüntetésének, hozzáláttak az igazságügyi szervek tekintélyének megingatásához, az önmaguk számára kellemetlennek tartott intézmények ellehetetlenítéséhez, a szabad sajtó és a civil szektor megfékezéséhez. A parlamenti választás előtt még nagyhangú kampányígéreteikből pedig ma már egy mukkot sem hallani. 

A Smer és a Hlas részére nyilván a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás kézben tartása volt a lényegbevágó. Ezért lett a kultúra, a médiák és a társadalmi ideológiák kormányzati kérdéseiben a tavaly szeptemberben véznácska 5,1 százalékos SNS szava a mértékadó? 

Nem hinném, hogy ezt a könnyen durcáskodó SNS helyzetfelismerése alakította így. És még csak kicsikarnia sem kellett a hatáskörök ilyenforma elosztását. A Smer meg a Hlas simán áldását adta rá, hogy például a kulturális minisztérium és így a közmédia is Andrej Danko pártjának trófeája legyen. Úgyhogy fontos látni, hogy mind Robert Fico, mind Peter Pellegrini pártja is társfelelős a kulturális élet nyers befolyásolásában, az ideológiai témák közéleti torzításában. 

A miniszterelnök elleni merénylet óta nyilván a parlamenti légkör is megváltozott. A képviselők beszédmodora kiélezettebb és ingerültebb lett. 

A kormánypárti frakciók májustól valóban úgy látják, hogy az adott helyzet a törvényhozásban is mindenre feljogosítja őket. Ennek szemléletes példája a „lex merénylet”-ként ismertté vált törvénycsomag. Abban az előterjesztő ugyan új jogszabályi óvintézkedéseket javasolt, de a tételeikre bontva azokat kiderül, hogy ez a törvény hiába lett volna hatályos akár már a Nyitrabányán történtek idején, a merénylőt ez semmiben sem gátolta volna tettének végrehajtásában. Hiszen a tetthelyen nem kiemelt biztonsági szigor alá eső tüntetés zajlott, hanem a kormány talán félszáz szimpatizánsa akarta közelebbről és személyesen köszönteni Robert Ficót. A tettes pedig „csak” közömbösen közéjük vegyült, és rálőtt a kormányfőre. A „lex merénylet” igazi célja inkább az, hogy egy képviselői fizetés összegében majd életjáradékot garantáljon a mára már a nyilvánosság előtt is mutatkozó, de még lábadozó kormányfőnek. Természetesen a merénylet megbocsáthatatlan bűntett, ám a közbiztonság törvény biztosította és hitelt érdemlő javítása helyett a jogalkotás személyre szabott megerőszakolását éppen úgy tisztességtelen dolognak tartom. 

Egyébként a közvélemény elé több mint félszáz nap alatt sem állt ki senki egy-két kompetens szakorvosi kommünikével az ország súlyosan megsebesített miniszterelnökének reális egészségi állapotáról! 

Sajnos, a képviselőháznak sincs a pletykaszintnél különb, több és főként illetékes információja. Úgy tűnik, nálunk mellékes dolog lett a legtermészetesebb közérdek. Egy jól működő demokráciában elképzelhetetlen lenne, hogy a választók ne kapjanak akár részletekbe menő információkat is egy-egy közjogi méltóság egészségéről. Bár itt még a parlament védelmi bizottsága is csak ősszel tart majd rendkívüli ülést, hogy részletesebben megtárgyalja: hogyan és miért történhetett, ami május 15-én Nyitrabányán megtörtént. 

Legalább a parlament falai között érezhető, hogy mi az oka ennek a ködösítő elhallgatásnak? 

Az utóbbi hetek történéseiben én egyfajta rivalizálást látok a két erősebb kormánypárt között. Egyben érezhető feszültséget is a Smer pénzügyminisztere és a Hlas belügyminisztere között. Ladislav Kamenický ugyanis kikosarazta Matúš Šutaj Eštokot, aki a rendőri fizetések – még a parlamenti választás előtt beígért! – javítása érdekében a Belügyminisztérium költségvetésének emelését kérte. Egyelőre úgy tűnik, ebből érdemben nem lesz semmi. Énszerintem ennek nem költségvetési oka van, hanem a Smer részéről sokkal inkább elindult a Hlas bekebelezésére irányuló folyamat. 

A június 15-én beiktatott új államfő, Peter Pellegrini közel két évtizedes politikusi pályája lényegében mindenki számára egy nyitott könyv lehet. Viszont államfőként milyen elvárásaink legyenek vele szemben? 

Gondolom, arra lehet számítani, hogy majd mindenben kiszolgálja ezt a kormánykoalíciót. Hiszen pártja korábbi elnökeként, még az államfőválasztás előtt, a koalíciós tanácsban ő szintén rábólintott minden olyan kormányzati törekvésre, aminek törvényi szintű elfogadása a parlamentben most ősszel lesz esedékes. Erre a szolgálatkész hozzáállásra utal az is, ahogy az alaposabb áttanulmányozásra tett nyilvános ígérete ellenére hamarjában, június 30-án, egy vasárnap délután, ripsz-ropsz aláírta a közmédia átalakításáról szóló rázós jogszabályt – hogy az még aznap éjfélig a Törvénytárban is megjelenhessen! Ez is egy előjele volt annak, hogy Peter Pellegrini a kormánykoalíció iránt mennyire szervilis államfője lesz az országnak. 

Képviselő úr, ha 2024 nyarán végigpillantasz Szlovákián, még „csupán” polarizált vagy inkább már radikalizálódó társadalomról beszélnél? 

A Robert Fico elleni fegyveres merénylet felülírt mindent, amit eddig a hazai társadalom mély megosztottságáról gondolhattunk. Szellemi szinten pedig már a mečiari idők óta egy kettévált országban élünk. Ha kizárólag a május derekán Nyitrabányán történtekről beszélhetnénk, úgy azt mondanám, egyelőre csak a súlyos megosztottságnál tartunk. De 2018- ban megtörtént a Ján Kuciak és a menyasszonya elleni kettős gyilkosság, 2022 őszén pedig itt volt a pozsonyi Tepláreň bár előtt gyűlöletből elkövetett emberölés. És az elkövetők nem is egyazon társadalmi szemléletű táborból származnak! Ez az erős megosztottság, minimum egyéni szinten, nálunk már három erőszakos bűncselekményt okozó radikalizálódáshoz vezetett. 

Mindezt azért is érdemes felvetni, mert beiktatási beszédében Peter Pellegrini az ingerült közhangulat csillapítására, az emberek között magasodó mentális fal lebontására tett ígéretet. Ennek sikerén vagy kudarcán fog eldőlni, hogy ő mennyiben lesz hitelt érdemlő államfő? 

Szép szavak voltak, amit a beiktatásán az ünnepi dikcióban elmondott. De nagyon szép beszédet tartott akkor is, amikor tavaly októberben meggyőző többséggel megválasztottuk a parlament házelnökévé. A valóságban, a tettek mezején aztán egy egészen más Peter Pellegrinit éltünk meg. Úgyhogy a június 15-ei szép szavak szónoklatában én nem igazán hiszek. Ám ha köztársasági elnökként tényleg azok szellemében fog eljárni, akkor majd emelem előtte kalapom... Bár az első lépései nem ennek kilátásait sejtetik. 

Egyébként most, a kormányfőt ért merényletet, illetve az új államfő beiktatását követő első hónapokban fog kiderülni, hogy Szlovákia demokratikus ország marad-e, vagy az autokrácia felé hajlik? 

Ellenzékben bírálni szokás a kormányt és kritikus szemmel nyilatkozni. Az újságírói vénám viszont azt súgja, hogy októbertől bármennyire fura meg visszatetsző dolgok történtek is a parlamentben, a közpolitikában és az országban, mégis azt gondolom, Szlovákia egyelőre nem lépett le a demokrácia vágányáról. Ennek megtartó okát abban is látom, hogy a választási rendszer megváltoztatásához nálunk alkotmányos többség szükséges. Ellenkező esetben a Smer és a Hlas a saját érdekeinek szellemében biztosan a választási törvényt is módosítaná, mégpedig úgy, hogy az az ő jelöltjeiket részesítse előnyben, illetőleg hátrányba szorítsa a jelenlegi ellenzéki pártokat. 

Ebben a mai belpolitikai helyzetben mennyire képes meglelni a sajátos eszközeit a parlamenti oppozíció? 

Hadd sóhajtsak egyet! Mert egy dolog egykori újságíróként kommentálni a dolgokat, és más szituáció az ellenzék részeként olyan kérdésekre válaszolni, amelyekről nem lehet másképpen, csak önkritikusan beszélni. Persze, az sem segít, ha most sorolni kezdem, hogy a parlament ellenzéki padsoraiban mi mindent lehetne jobban csinálni. Merthogy több mindent, annyi tény. Ám hogy a választ se kerüljem meg: nem érzem úgy, hogy az ellenzék mindig teljes intenzitással és aktivitással él is a törvény adta lehetőségeinek összes eszközével. Ahogyan civilként akár én magam is elvárnám azt.

Szlovákia a demokrácia válaszútján áll. Egy ilyen helyzetben az államfő dolga, hogy a más irányba hajló kormánykoalíció ellensúlya legyen. Ehhez Peter Pellegriniben megvan az államférfihez illő politikusi kiállás? 

Nemigen hiszem, hogy államfőként felfedezné magában ezt az énjét. Egyszerűen nem tudok visszaemlékezni egyetlen olyan alkalomra sem, amikor ő vetett volna gátat egy olyan törekvésnek, amely a demokratikus intézmények ellen irányult. És nem is érzem úgy, hogy Szlovákiában az államfő posztján Peter Pellegrini lehetne/ lesz majd a demokrácia és a jogállam „ombudsmana”. 

Függetlenül mindettől tény, hogy az Alkotmánybíróságnak jó ideje két bírája, az Országos Bírói Tanácsnak újabban három tagja hiányzik, és április 6-a óta a parlamentnek sincs megválasztott elnöke. Mire vélje ezt az adóját becsülettel fizető állampolgár? 

Ez is világos jele a koalíciós pártok közötti feszültségeknek. A házelnök posztjáért egy külön harc is folyik a Hlas és az SNS között, és ebben a kötélhúzásban a Smer az SNS-t támogatja. Viszont Peter Pellegrini három hosszú hét alatt sem írta még alá a titkosszolgálat igazgatójának kinevezését, aki a Smer jelöltje. A koalícióban nem éppen derűs a hangulat. 

Képviselő úr, szeptemberben végül is ki lesz a parlament új házelnöke? A koalíciós szerződés értelmében Richard Raši, vagy a kormányzati partnereit zsarolgató Andrej Danko? 

Azt sem zárnám ki, hogy egyikük sem. Hiszen a házelnököt mindig titkos szavazással választják meg a képviselők, általában a kormánykoalíció pártjainak politikai alkuja értelmében. Egyelőre azonban nem tudni, hogy mit fog kérni Andrej Danko cserébe azért, hogy az SNS Richard Rašit támogassa. De azt sem, hogy mit fog a Hlas akarni cserébe azért, hogy a házelnöki székbe jutáshoz ők Andrej Dankót támogassák.