Bukás után

Ráadásul Robert Fico választási győzelme, illetve az új kormány és koalíció láttán indokoltan fölmerülhet, hogy szabad/lehet-e még nálunk hinni a toleráns, nyitott jogállamban és versenyképes társadalomban, hiszen demokrata kormányzat nélkül összeomlik a demokrácia jogrendje. Mert jelenleg úgy tűnik: a Smert győzelemre segítők (ide értve a hazai magyarok tekintélyes számú, Ficóra szavazóit is!) máig nem tudatosítják, hogy az összes liberális érték nem politikai, hanem kulturális jelentőségű erény. Rigó Konráddal, a májusban alakult „Híd 2023” alelnökével beszélgettünk.

Az előre hozott parlamenti választáson indult mindhárom pártunk szeptember 30-ai bukása mit üzen a szlovákiai magyar társadalomnak?

Azt, hogy az a nemes próbálkozás, amibe a 2020-as első fiaskó után a pártegyesítés jóakaratú szándékával közösen belevágtunk, az csődbe ment. Egyben azt mutatja, hogy végül és mindent egybevetve nem a helyes stratégiát választottuk. Ezért én nem tartozom azok közé, akik pártjaink újabb botlásáért most a médiát meg a közvélemény-kutatókat hibáztatják. Önmagunkat, a Hídat nézve pedig az elhibázott stratégia követésének ténye persze ránk is vonatkozik. Ennek az eltévesztett törekvésnek köszönhető, hogy a végeredmény a maga összességében így sikeredett.

Mindenesetre mindhárom pártirodában, legalábbis a kívülálló ember szemével, csönd honol és dologtalanság. Mondjuk, a választók előtt sem eltussolt önvizsgálat helyett. Pártjaink politikai gyászba estek?

Én arról tudok szólni, ami nálunk történik. Boncolgatjuk a történteket, és ezekből a megbeszélésekből kitűnik, hogy látjuk is, tudjuk is: a választáson elért eredmény kudarc. És az is igaz, hogy az embereknek többnyire egy kis idő kell, amíg egy balsiker után újra összeszedik magukat. Ez most amúgy sem a kapkodás ideje, mert Robert Fico stabilnak tűnő kabinetje hosszabb időre kíván berendezkedni. Akár nyolc-tíz évre is…

Az elfogultabbak szerint a mi elcsendesült pártjainkban csak erőgyűjtés zajlik az újabb egymásnak feszüléshez!

Azt hiszem, kár így gondolkodni, még ha a választás utáni csalódás nagy is. Viszont ez utóbbi a pőre valóság. Ahogy az is, hogy az igazán széles sávon mozgó gyűjtőpárt 2021 őszén létrehozott eredeti modellje a Szövetségben sajnos kútba esett. Ettől kezdve pedig egyértelműen nem egymás felé vezető utakon járunk, hanem egymás mellettieken. De egyáltalán nem kötelező, hogy ennek az egymásnak feszülés legyen a vége.

Egy lelkiismeretes politikusnak mennyire nehéz szembenéznie a gyászos valósággal?

A balsikerrel szembesülni sohasem könnyű. Aki őszinte politikus, az egy rossz elhatározásáért vagy egy csapnivaló eredményért sohasem hibáztathat mást, csakis saját magát. A választás kimenetelét is be kell látni, a tényeket reálisan kell nézni és tudni kell lenyelni a kudarcot. Adott esetben akár átadni másvalakinek a stafétabotot. Vagy alapjaitól kezdve újragondolni az egész politizálási szándékot.

Az idén tavasszal hamarjában összekapott „Híd 2023” a választási sikertelenség nyomán megsemmisült, vagy képes lesz pártként újradefiniálni az önképét?

Meggyőződésem, hogy a mérsékelt liberális, a mérsékelt konzervatív, a szlovákok és a magyarok természetes együttműködésének elvén nyugvó politika nem olyan törekvés, ami a 21. század húszas-harmincas éveiben itt ne volna aktuális. Szlovákiában, szerintem, erre megokoltan szükség van, így hát egy ilyen pártra is. Hogy a következőkben ez majd a Híd lesz-e, netán egy másik párt, az a jövőben nyilván kiderül. Ezért nem is tervezzük felszámolni a Hídat, hiszen ilyen értékelvű más párt jelenleg nincsen Szlovákiában.

Azért tisztázzuk: ön a „Híd 2023” alelnöke, viszont pártként a Hídat említi. Miként igazodjon el ebben a jóindulatú mezei polgár? Most ki a Híd? Az, ami platformként a Szövetségben maradt, vagy az rokonszenvez a Híddal, aki a Híd 2023-mal szimpatizál? Hirtelenében Illyés Gyula drámája, a „Dupla vagy semmi” jutott az eszembe!

Hasonló malíciával most azt mondhatnám, hogy minél több párt próbálja magára ölteni a hídas mezt, az csak azt jelentheti, hogy erre a mezre itt egyre több embernek, sokaknak van szüksége. A Híd pedig az a párt, amelynek Sólymos László az elnöke, ahol Agócs Attila, Peter Krajňák, jómagam és más meghatározó tagok vagyunk jelen; amely következetesen tartja magát a Híd eredeti alapgondolatához. Egyébként a Szövetség – amelynek 2021-ben én is egyik alapítója voltam – azóta már többször szóba hozta, hogy megszünteti a platformjait. Gondolom, a decemberi kongresszusuk után már szükségtelen kérdés lesz, hogy hol és ki a Híd.

És a szlovákiai magyarság? Mi mindent leszünk kénytelenek mielőbb újraértékelni, mielőbb újragondolni? Hiszen a három párt összesített eredménye pusztán matematikailag sem adta ki az ominózus öt százalékot!

Elsősorban azt kell belátnunk – a szlovákiai magyar választópolgárok összlétszámát tekintve –, hogy ami szeptember 30-án történt, az a maga teljességében egy újabb sikertelenség. Szépítgetés nélkül mindenki számára kudarc. Része van benne a politikusnak, és más-más formában ugyan, de a választópolgárnak is. Tudniillik a Szövetségnek most volt/lehetett volna reális esélye, hogy megugorja a parlamenti küszöböt, ami az MKP szemszögéből 2010 óta megoldatlan probléma. Jelenleg azonban már azt a kérdést okosabb feltenni önmagunknak, hogy a dinamikusan fejlődő és változó világban a következő tíz évben miképpen tudjuk vagy akarjuk elképzelni a szlovákiai magyar politikát. Mert 2020 eredménytelenségén okulva eleinte tényleg úgy látszott, hogy az elődpártokból alakult Szövetség jó megoldásmódot jelent. Véleményem szerint ez egészen addig működőképes modell is volt, amíg nem kerültek elő a belső pártbajok, a kiszorítósdi. Viszont ha végezetül az idén tavasszal úgy alakultak a dolgok, ahogyan, akkor legalább az világossá vált, hogy a mai formájában a Szövetség inkább a mélymagyar vonal felé inklinál. Ez tehát az egyik út. A másik út pedig, hogy kialakul egy olyan blokk, vagy létrejönnek az olyan tömörülések, amelyek a választások előtt ideológia, esetleg világkép alapján próbálnak maguknak szlovák demokrata partnereket keresni. Májusban, a pártakadás után mi azt mondtuk, hogy ez a másik irány lesz a jövő, és hamarjában eszerint léptünk. A választási eredmények tükrében ez egyelőre nem volt sikeres. Ami nem azt jelenti, hogy a jövőt nézve az ilyen politikai recept ne lehetne eredményes.

Pártatlan felülnézetben mintha a sikeririgység jellemezné a szlovákiai magyar politikát. Nem tanultunk meg egymás valós vagy vélt sikereivel élni?

Erre csak magamra vonatkoztatva felelhetek. Bármi történt is az utóbbi két-három évben, az idén májusban azt kellett belátnom, hogy 2020-ban talán naiv voltam, amikor az itteni magyar pártok szoros együttműködése iránti társadalmi igény láttán azt gondoltam: a hazai magyar választó majd arra ösztönzi a politikusait, hogy azok elfogadják, partnerként tiszteljék egymást, és ne támadásnak tartsák a másik véleményét. Ez volt az, ami az egymás közötti tolerancia és megbékélés hiányában – szerintem – nem így alakult.

Pedig a kisebbségi politizálásban hatványozottan érvényes, amit a menedzseriskolák első évfolyamában tanítanak. Hogy a win-lose, azaz a győztes-vesztes helyett a win-win játékot kell forszírozni. Ezt miért nem tudjuk/tudtuk megtanulni?

Ennek az analógiának a mentén a szlovákiai magyar politika jelenleg a lose-lose játékot űzi, ami nyilvánvalóan a win-lose-nál is rosszabb. Azt azért érdemes nem elfeledni, hogy ideig-óráig egy win-winre is volt igyekezet, bár annak megújítható realitását, őszintén szólva, egyhamar nem látom. Viszont a szlovákiai magyarként megfogalmazott politika és a szélesebb körű politizálás szükségszerű igény, ám az nem lehet szólójátékosok s egyéni játszmák terepe. Mindenképpen a csoportosan megnyilvánuló szlovákiai magyar politika az, ami előremutató lehet. Akár úgy, hogy az ezt képviselő tömörülések ehhez a szlovák térfélen keresnek partnereket – ha másképpen nem megy.

Ha mindhárom pártunk választási bukását feszegetem, akkor elfogulatlan felülnézetből most van a mélypont?

Mondjam, hogy mindig van lejjebb?...

A szlovákiai magyar párt-(v)iszony 2022 és 2023 mezsgyéjén olyanná lett, mint egy bicska? Kiélezett és kiszúrásra ment?

Ezen utólag meditálni csupán szarvasokoskodás. Tény ellenben, hogy a két esztendeje megalapozott közös projekt, az a közös elképzelés a szeptemberi parlamenti választáson a gyakorlatban megbukott, hiszen eredeti formájában tulajdonképpen el sem jutott a hiánytalan kiteljesedéséig. Ez pedig azt jelenti, hogy a dolgok végjátéka – hasztalan nekigyürkőzésként – sikertelenséget hozott a szlovákiai magyarság számára. Hiszen egy országos parlamenti választáson minden más kimenetel, mint az ötszázalékos vagy az afölötti eredmény, szimpla balsiker.

Gyalogmagyarként sokakban felmerül a kérdés: a pártjaink egyáltalán képesek-e világosan közvetíteni, hogy ténylegesen mi a közös nevező az itteni magyar politizálásban? Ha egyáltalán találtatik közös nevező!

A közös nevező okvetlenül megvan, és ezzel sem 2010 előtt, sem azután nem volt probléma. A parlamentben korábban az MKP, utóbb a Híd lényegében azon az úton járt, amelyen az alapvető kérdésekben 2020–2021-ben nagyon gyorsan meg tudtunk állapodni. Elvégre a fő célkitűzések egy közös pártban vagy külön-külön is valójában megegyeznek: a kulturális autonómia, az oktatási autonómia, mindkét területen több anyagi forrás biztosítása; Dél-Szlovákiában jobb infrastruktúrát, azaz fejlettebb régiókat akarunk. Pártjaink ezeket a célokat hangoztatják körbe-körbe. A kisebbségpolitikának ezek a céljai biztosan nem fognak megváltozni. A választóknak a jövőben sem a jobb és ütősebb kisebbségpolitikai programok vagy szándékok között eligazodva kell majd határozniuk, hanem sokkal inkább annak mentén, hogy az illető a következő egy-másfél évtizedben hol képzeli el az országot. Ha a populista Smer, Hlas, SNS oldalon, és a Szövetség szintén arrafelé tendálna, úgy a választók számára ez lesz az egyik döntési lehetőség. Ha pedig valaki a gondolkodásában és az elhatározásaiban inkább a modernitás felé hajlik, úgy majdan egy másik blokkot kell választania.

Az elbukott parlamenti választás után pimasz dolog rögtön rákérdezni, vajon a most elhasalt pártjaink újbóli összefogása „csak” valószínűtlen vagy kizárt?

Úgy sejtem, hogy nagyon valószínűtlen.