Az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődésének köszönhetően az emberiség életszínvonala folyamatosan növekedett, ami az éhezők számának globális csökkenésében is megmutatkozott.

A múlt hét után hivatalosan is kijelenthetjük, hogy az alacsony kamatok ideje végérvényesen lejárt.

Valahol sejthető volt, hogy a globális koronavírus-járvány mély nyomot hagy a szlovák költségvetésben, de a szlovák közpénzek legújabb fenntarthatósági adatai még a vártnál is kiábrándítóbbak.

A világgazdaság szereplői 2020 óta nem igazán jutottak friss lélegzethez. Alig mászott ki a világgazdaság az elmúlt száz év legnagyobb globális járványa által okozott gödörből, amikor Oroszország brutálisan és teljesen feleslegesen megtámadta Ukrajnát.

Sokakat meglepett az az eltökéltség, mellyel az Európai Unió tagországai gazdaságilag felléptek Oroszország ellen. Az unió az elmúlt években nem a gyors cselekvőképességéről volt ismert, ezért tényleg dicséretes, hogy már öt gazdasági szankciócsomagban sikerült megegyezniük a tagországoknak.

Ha csak egy kicsit is nyitott füllel jár-kel az ember, akaratlanul is hallja, mi foglalkoztatja a legjobban a lakosságot. Az infláció témája elől nincs menekvés, ott van velünk a családban, a munkahelyi beszélgetésekben, elkísér a tömegközlekedésben, és biztos vagyok benne, hogy a kiskocsmákban is ez viszi a prímet.

Vlagyimir Putyin tovább emelte a téteket az Oroszország és a Nyugat közti gazdasági konfliktusban is. Kiadta a parancsot, hogy a „nem baráti országok” április elsejétől csak rubelben fizethetnek a leszállított földgázért.

Mint minden évben, a kínai politikai vezetés idén is az Országos Népi Gyűlés éves ülésszakán hirdette ki a gazdasági növekedési célt. Mostanában a pekingi tervek már nem annyira bombasztikusak, mint egy-két évtizede, de az idei 5,5 százalékos GDP-növekedési cél még az elmúlt évekhez képest is szerénynek tűnik.

Amikor az orosz–ukrán háború gazdasági hatásait elemezzük, érthető, hogy a legnagyobb figyelmet az energiahordozók kapják. Ám sajnos muszáj a mezőgazdaságra is figyelni, hiszen pontosan két olyan ország háborúja folyik, melyek több mezőgazdasági termény esetében a világ legnagyobb exportőrei közé tartoznak.

Ha az Oroszország elleni gazdasági szankciókról beszélünk, megkerülhetetlen az orosz energiahordozók vásárlásának kérdése. Akárhogy is nézzük, az orosz olaj és földgáz eladásából naponta több százmillió dollár áramlik Moszkvába, ezzel is erősítve Vlagyimir Putyin rendszerének gazdasági stabilitását. Ha elvágnánk Oroszországot ettől a bevételétől, megnehezítenénk ukrajnai háborújának finanszírozását is.

​​​​​​​Nemrég még úgy tűnt, hogy a világgazdaság végre magához tér a világjárvány okozta gazdasági sokkból, de az orosz–ukrán háború mindent megváltoztatott.

Amikor január végén a háború áráról írtam, sokan bíztunk abban, hogy Oroszország nem indít támadást Ukrajna ellen. A múlt hét óta azonban orosz lánctalpak tapossák az ukrán földet, és ezzel világunk merőben megváltozott.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magas infláció tartósabb, mint azt a gazdasági elemzők modelljei mutatták, az is csak idő kérdése lett, hogy mikor kezdődik a bűnbakkeresés.

Fontos döntés született Brüsszelben, amely hosszú távon komoly hatással lehet az európai energetika jövőjére. Február elején az Európai Bizottság komoly tárgyalások és egyeztetések után bejelentette, hogy az uniós klímacélok elérése érdekében az atomenergia és a földgáz bizonyos formáit is a fenntartható energiaforrások közé sorolja.

Kellemetlen meglepetést szerzett az eurózóna januári inflációja a lakosságnak és a gazdasági szakembereknek: a várt csökkenés helyett tovább nőtt, és éves szinten elérte az 5,2 százalékot. Ez főleg az Európai Központi Bank képviselőit hozta kényelmetlen helyzetbe, akik januárban is kitartottak amellett, hogy a magasabb infláció csak ideiglenes.