Az ismét rohamosan súlyosbodó járványhelyzet mellett nehéz hosszú távú stratégiai kérdésekre összpontosítani, ám nem kevés olyan téma van, melynek horizontja meghaladja az elkövetkező éveket, és alapjaiban határozhatja meg Szlovákia jövőjét.

Régóta tudjuk, hogy Igor Matovič imádja a nagyszabású projekteket, így volt ez akkor is, amikor kormányfő volt, és nincs ez másképpen most sem, amikor a pénzügyminiszteri bársonyszékben ült. Az elmúlt napokban a pénzügyminiszter végre bemutatta annak a nagyszabású adó- és járulékreformnak a részleteit, melynek alapötletét már hónapokkal ezelőtt belengette.

Amikor a szlovák média megszellőztette, hogy a Közép-szlovákiai Áramszolgáltató eladóvá vált 49 százalékos tulajdonrésze iránt az állami tulajdonú magyar MVM Csoport is komolyan érdeklődik, borítékolható volt, hogy a közvélemény felvillanyozódik és a téma politikai töltetet kap.

A COP26 klímacsúcs szempontjából sajnos nem jó előjel, hogy az elmúlt évtized nem a világméretű együttműködés és összefogás sikereitől volt hangos.

A gazdasági híreket olvasva talán nem úgy tűnik, de a világgazdaság továbbra is jó formában van. Ezt állítják legalábbis a Nemzetközi Valutaalap elemzői, akik szerint a világgazdaság növekedése ebben az évben minden ellenszél ellenére is eléri az 5,9 százalékot.

Állami költségvetést még átlagos években is szinte lehetetlen összeállítani úgy, hogy mindenki elégedett legyen. Az elmúlt másfél év azonban minden volt, csak nem átlagos, ezért Igor Matovič pénzügyminiszter komoly kihívással nézett szembe.

Amikor 2020 januárja végén az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót, Boris Johnson miniszterelnök azt ígérte a szigetország lakosságának, hogy végre eljött az ő idejük. London lerázta magáról a brüsszeli láncokat, és most már semmi sem fogja az Egyesült Királyságot meggátolni abban, hogy elérje teljes gazdasági potenciálját.

Amikor 2008 szeptemberében az amerikai Lehman Brothers befektetési bank összeomlása majdnem magával rántotta az egész amerikai pénzügyi szektort, a kínai propaganda nem késlekedett rámutatni a nyugati kapitalizmus gyengeségeire és a kínai gazdasági rendszer felsőbbrendűségére. Most azonban fordult a kocka.

Riasztó hírek érkeztek az elmúlt hetekben a földgázszektorból. Nem elég, hogy a földgáz nagykereskedelmi ára rekordmagasságokba szökött, egyre többet hallani a félig üres földgáztárolókról is, ez pedig télen földgázhiányhoz vezethet.

Az infláció nem tartozott a világgazdaság legégetőbb problémái közé az elmúlt évtizedben, a gazdaságilag fejlett országokban tartósan alacsony volt, és a közgazdászok inkább az árak csökkenése miatt aggódtak.

Kevesebb, mint két hét van hátra a német parlamenti választásig, amely sok év után Angela Merkel nélkül zajlik.

​​​​​​​Ma már Szlovákia az eurózóna Görögországa, az államadósság néhány évtizeden belül akár a GDP 150 százaléka lehet, ha nem lép a kormány. Ez is Ficóékkal kezdődött.

Egyes tételekre van ráhatása az államnak, másokra nincs.

Nem is lenne igazi a nyárutó, ha nem kerülne elő a minimálbér kérdése. Augusztus második felében menetrendszerűen zsákutcába jut a jövő évi minimálbérről folyó egyeztetés, a munkáltatók és a szakszervezetek ebben sosem tudnak kompromisszumot kötni. Ezért aztán a döntés a kormány kezébe kerül, így elkerülhetetlenül politikai töltetet kap.

Rendkívül jó hírekkel szolgálnak a Szlovák Statisztikai Hivatal legfrissebb gazdasági adatai. Ezek szerint Szlovákia kilábalt a globális koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesésből, és már csak egy hajszál választja el attól, hogy a szlovák GDP elérje a 2019-es szintet.