Változnia kell a kínai gazdaságnak

Még a Kína-szakértők is elismerik, hogy a történések döntő része unalomba fullad, de mégis van egy pillanat az elején, amelyre mindenki kíváncsi. Ez pedig a mindenkori kínai miniszterelnök munkabeszámolója, melyben értékeli az előző év kormánypolitikáját, és kihirdeti az új évre érvényes gazdaságpolitikai célokat.

Ezért amikor Li Csiang kínai miniszterelnök megtartotta a munkabeszámolóját, nemcsak a Kína-szakértők figyeltek oda, hanem a gazdasági és pénzügypiaci elemzők is. A kihirdetett célokból ugyanis ki lehet olvasni Kína gazdaságpolitikáját, ami fontos a kínai tőzsdéken alkalmazott befektetési stratégiák kidolgozásában. Ami magát a növekedési célt illeti, nagy sokk nem érte az érdeklődőket, mert a kínai kormány ismét 5 százalékban határozta meg ezt. A tavalyi célhoz képest a különbség talán abban érzékelhető, hogy míg tavaly pontosan 5 százalékról volt szó, az idén elég lesz az 5 százalék körüli gazdasági növekedés.

Ez a változás jelentéktelennek tűnhet, de valójában a megfogalmazás kiskapuként is szolgálhat, ha a világgazdasági bizonytalanság szintje tovább növekszik majd. Ahogy azt Li Csiang is megjegyezte: Kína külső helyzete egyre összetettebb és szigorúbb. Donald Trump vámpolitikája ugyan kaotikus, de a Kínára kivetett védővámok nagyon is valódiak. Jelenleg az USA-ba tartó kínai importot már 20 százalékpontnyi extra védővám terheli, és várható, hogy a Kínára nehezedő amerikai nyomás tovább nő majd. A kínai exportőrök ezért növekvő nyomás alá kerülnek, a nagy amerikai kereskedelmi hálózatok már most árcsökkentést követelnek kínai beszállítóiktól. A kínai exportra tehát a közeljövőben nem igazán lehet növekedési faktorként számítani, mert a túl sikeres kínai export egyre több kereskedelmi partnernél vált ki negatív gazdaságpolitikai reakciókat.

Ezért a kínai gazdasági növekedés fő impulzusát a hazai fogyasztásnak kellene szállítania. Ezt könnyű papírra vinni, de nehéz véghez vinni. A kínai kormányok már legalább két évtizede próbáljak nagyobb siker nélkül ösztönözni a hazai fogyasztást, ezért végül a gazdasági növekedést egyszerűbb volt a befektetéseken és az exporton keresztül biztosítani. Most azonban az exportra nem lehet számítani, és a befektetéseket is csak egy bizonyos pontig lehet erőltetni. Eljött tehát a hazai fogyasztás ideje, de mivel a gazdasági hangulat Kínában egy ideje már nem a legpozitívabb, ennek ösztönzésére komoly állami támogatásra lesz szükség.

A kínai kormány érzi a hazai fogyasztás növelésének szükségességét. Ez a motívum megjelenik az állami kiadások és a költségvetési hiány növelésében, de ugyanerről szól az állami és regionális kötvénykibocsátás növelése is. A cél, hogy több pénz áramoljon a kínai gazdaságba, és ez megváltoztassa a fogyasztók között uralkodó rossz hangulatot. A gazdaság stimulálása rövid távú megoldás, mélyebb gazdasági reformokra van szükség. Ezektől a kínai politikai ódzkodik, viszont ezek nélkül Kína megismételheti Japán gazdaságilag elveszett évtizedeit.