Ez már Kínából is sok

Kína jelenleg sosem látott domináns helyzetben van a világkereskedelemben, ilyen erős pozíciót a múltban még olyan exportnagyhatalmak, mint Japán vagy Németország, sem tudtak elérni. Kína külkereskedelmi sikerének fő eleme, hogy a pekingi politikai vezetés az országot a világ ipari központjává fejlesztette. A céltudatos iparosítási stratégiának köszönhetően Kína nemcsak a fogyasztási cikkek legnagyobb gyártójává vált, hanem betört az olyan high-tech iparágakba is, mint az autóipar, a félvezetőgyártás vagy a zöldtechnológiák gyártása. Ezekben az iparágakban Kína nem elégszik meg az átlagos piaci pozícióval, mindig a globális piaci elsőségre tör. A kínai autóexport 20 évvel ezelőtt jóformán nem is létezett, de tavaly Kína már nagy eséllyel a világ legnagyobb autóexportőre volt. Ugyanez érvényes az akkumulátorgyártásra vagy a napelemek és a szélturbinák gyártására is. 

Ezzel párhuzamosan a kínai import volumene 2020 után stagnálni kezdett. Ez egyrészt a kínai gazdaság lassuló gazdasági növekedésének köszönhető, de nagy szerepet játszik az is, hogy a kínai fogyasztók egyre jobban előnyben részesítik a hazai termékeket a külföldi márkákkal szemben. Ez jól megfigyelhető a kínai autópiacon, ahol a kínai autógyártók piaci részesedése az elmúlt néhány évben jelentősen megnövekedett. A kínai fogyasztók döntésébe belesegít a kínai állam is, amely a szabadkereskedelem eszméjét inkább csak az export terén hangoztatja. 

Ilyen szintű kínai külkereskedelmi többlet mellett nem csoda, hogy Kína egyre több kereskedelmi partnerének fogy el a türelme. A nem mindig fairen versenyző kínai vállalatok túl sok iparágban vannak jelen túl sok termékkel, ami már nemcsak az USA-t és az EU-t aggasztja, hanem már a fejlődő országok egy része is úgy érzi, hogy a kínai termékek egyre növekvő behozatala veszélyezteti gazdasági fejlődésüket. Brazília tavaly több kínai termékre is védővámokat vetett ki, mert ezek megnövekedett importja veszélyeztette a hazai gyártók fennmaradását. Hasonlóan cselekedett Chile, Indonézia és a Dél-afrikai Köztársaság is, és jelenleg egyre több fejlődő ország gondolkodik azon, hogy követi őket. 

Több tanulmány is arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína túlzott gyártási kapacitásokkal rendelkezik, melyek jelentősen meghaladják a kínai fogyasztás lehetőségeit. A kínai politikai vezetés azonban tart az ipar leépítésétől, ezért a felesleget inkább megpróbálja külföldön értékesíteni. Peking számára látszólag ez a könnyebb megoldás, de egyre többen érzik úgy, hogy Kína dominanciája az egyes iparágakban nem tesz jót a világgazdaságnak. Jelenleg minden szem az USAra szegődik, ahol a Fehér Házba hamarosan visszatérő Donald Trump jelentős védővámokat készül bevezetni Kínával szemben. A többször emlegetett 60 százalékos védővám jelentősen visszavetné a kínai termékek amerikai exportját, ami még nagyobb nyomás alá helyezné Kína többi kereskedelmi partnerét. Úgy fogalmazhatunk, hogy Kína saját exportsikerének áldozata lett, és a kilátásban lévő kereskedelmi háborúk arra fogják kényszeríteni a kínai politikai vezetést, hogy a jövőben a gazdasági növekedést nagyobb mértékben a hazai fogyasztáson keresztül biztosítsa be.