Zátonyra futnak

Rakétákkal felszerelt rombo-lót vezényelt az Egyesült Álla-mok a Kína által mestersége-sen feltöltött szigetekhez.

Miközben Peking ajánlására Kína és az Egyesült Államok első számú vezetői kísérletet tesznek a nagyhatalmak közötti kapcsolatok „új modelljének” kialakítására, a két ország és még inkább hadseregeik viszonyát jellemző kölcsönös bizalmatlanság mára oda vezetett, hogy a Dél-kínai-tengeren amerikai hadihajók léptek be szándékosan olyan vizekre, amelyeket Kína saját területének tart.

A konfliktusveszélyes helyzethez vezető manőver az Egyesült Államok ázsiai és csendes-óceáni szerepvállalásának látványos megjelenítését és a Kínával területi vitákban álló térségbeli szövetségesek megnyugtatását szolgáló akció. Egyben annak egyértelműsítése, hogy amit az amerikai védelmi miniszter, majd Barack Obama amerikai elnök is kijelentett, azt komolyan is gondolják. Nevezetesen: az Egyesült Államok hajózni és repülni fog mindenütt, ahol azt a nemzetközi törvények lehetővé teszik, köztük azon szigetekké épített dél-kínai-tengeri zátonyok mentén is, amelyeket Kína saját fennhatósága alá akar vonni.

Szigetfeltöltés

Az első és a sokadik panasz is a Fülöp-szigetektől érkezett annak idején, mondván, hogy az egykor vízzel borított Jungsu zátonyon Kína kiterjedt építkezést folytat. Ezt a tekintélyes IHS Jane's Defence magazin is megerősítette, s az ott folyó munkálatokról műholdképekkel illusztrált jelentést közölt. A következő reakció már a washingtoni Pentagonból érkezett. Az amerikai védelmi minisztérium felszólította Pekinget, hagyjon fel a talajfeltöltéssel.

Kínában kezdettől elhárították Washington „beavatkozási kísérletét”, s felháborodottan utasították vissza az elfogultnak tartott kritikát. Azt hangoztatták: a kínai lépések bírálói figyelmen kívül hagyják, hogy a Spratly/Nansa-szigetek térségében a szigetek és zátonyok hovatartozását vitató, ám többet is igazgatása alatt tartó minden államnak, illetve területnek vannak katonai létesítményei, leszállópályái a földdarabokon. Így a Fülöp-szigeteknek, Malajziának, Vietnamnak és Tajvannak is. Sőt egyikük-másikuk ugyanígy, bizonyíthatóan feltöltéssel növelte meg a területét.

Sziklazátony, homokpad

Pekingben azzal „védekeztek”, hogy a szigetcsoport mintegy 50 zátonyt és szigetet foglal magába, közülük Kína felügyelete alá tartozik a legkevesebb, és Peking kezdett a legkésőbb fejlesztésekbe a térségben. Azt állítják, hogy az 1970-es években néhány ország törvénytelenül elfoglalt többtucatnyi zátonyt, illetve szigetet, s emiatt keletkeztek a területi viták.

A rendelkezésre álló adatok szerint Vietnam 29 szigetet, sziklazátonyt és homokpadot felügyel, Tajvan egyet, a legnagyobbat. Malajzia 3 szigetet birtokol, míg a Fülöp-szigetek, amely a Spratly/Nansa-szigetek többségére igényt tart, eddig 8-at foglalt el. Brunei egy viszonylag kis területet tart a sajátjának, de nem vette birtokba.

Megfigyelők jelezték, hogy Kína az általa ellenőrzött hét zátonyból haton kezdett mesterséges feltöltésbe, illetve építkezésekbe.

Idén májusban egy addig példa nélkül álló akció során egy amerikai kémrepülőgép, fedélzetén a CNN hírtelevízió forgatócsoportjával, a területfeltöltésekkel épülő szigetek közelébe repült, és amerikai hadihajók is a térségbe hajóztak. Kína többször is felszólította a „betolakodókat” a légtér elhagyására.

A kínai szigetfeltöltésekkel kapcsolatban nem sokkal később kemény hangvételű álláspontot fogalmazott meg a Pentagon első embere Haitin, majd júniusban a szingapúri Shangri-La regionális biztonsági értekezleten. Elsősorban e tevékenység ütemét és kiterjedtségét kifogásolta, és a feltöltések azonnali beszüntetésére szólított fel. Ashton Carter már akkor kijelentette: Washington szerint ilyen módszerrel nem lehet szuverenitást szerezni.

Katonai célok? Á, dehogy!

Peking mindeközben arról igyekezett meggyőzni bírálóit, hogy az építkezések az alapvető katonai védelmi igények kielégítése mellett elsősorban polgári célúak. Kiterjednek a tengeri kutatásra, mentésre, a katasztrófák megelőzésére, tudományos tevékenységre, meteorológiai, környezeti megfigyelésekre és a hajózás biztonságát, a halászatot segítő szolgáltatásokra. Mint mondják: ezek nem irányulnak egyetlen más ország ellen sem, a tengeri környezetet nem károsítják, nem befolyásolják a szabad hajózhatóságot vagy a repülést a térségben.

A vádat, miszerint Kína militarizálja a Dél-kínai-tengert, Pekingben már többször visszautasították, s ezt tette Hszi Csin-ping kínai elnök is Barack Obamával közösen tartott szeptemberi washingtoni sajtóértekezletén. A kínai külügyminisztérium pedig rendszeresen azzal vág vissza, hogy a Dél-kínai-tengert más országok militarizálják, amelyek rendszeres hadgyakorlataikon – erőfitogtatásként – támadó fegyverzetet vonultatnak fel ott.

Navigare necesse – ezt...!

A diplomáciai szócsatákban a mára egyértelműen letisztult amerikai álláspont az, hogy a korábban víz alatt lévő zátonyokból épített mesterséges szigetek a nemzetközi jog szerint nem szolgáltathatnak jogalapot területi korlátozásra, vagyis nem akadályozhatják a szabad hajózást.

Az Egyesült Államok tehát deklaráltan azért döntött a mesterséges szigetek 12 tengeri mérföldön belüli megközelítése mellett, mert elvben legfeljebb ilyen széles sáv tekinthető az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) szerint a parti államhoz tartózó parti tengernek.

Az 1994-ben érvénybe lépett UNCLOS-hoz több mint 160 ország, köztük az Egyesült Államok is csatlakozott, bár még nem ratifikálta. Kína ratifikálta, de hozzá kapcsolódóan külön közleményben deklarálta a saját tengeri területeinek tartott szigetek és szigetcsoportok szuverenitását.