Vége a boldog népünnepélynek

A koszovói függetlenség február 17-i kikiáltására felhalmozott petárdák, ünnepi tűzszerszámok eldurrantak, a népünnepélynek vége, de a kérdés változatlanul érvényes: boldogul-e gazdaságilag a világ legfiatalabb független állama?

Egy bizonyos: az 1,9 millió koszovói általános helyzete jobb, mint az ország gazdaságáé. A koszovói albánok külföldön sokkal jobban teljesítenek, mint hazai nemzettársaik. Európában mintegy 500–600 ezerre teszik a számukat, s az USA-ban és Kanadában is élhetnek még száz–kétszázezren.

Gyökereik nagyon erősek. Sok pénzt küldenek haza az otthon maradt családnak. És ez az összeg rohamosan nő: 2004-től 2007-ig például 8,2 százalékkal, 398 millió euróra gyarapodott. Mivel a GDP csak 4,7 százalékkal lett több (2007-ben egy lakosra számítva 1250 euró volt – ez a jobb afrikai országok mutatójának felel meg), a külföldről érkező pénzküldemények aránya a bruttó hazai termékben csaknem 17 százalékot tett ki. A forrás a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a pristinai hivatalos statisztika, melyről Hajredin Kuci koszovói miniszterelnök-helyettes is azt mondta, óvatosan mér, inkább alulértékel.

A külföldi utalások „kútja” bőven fog buzogni: 2007-től 2010-ig az IMF szakértői több mint 50 százalékos növekedést jósolnak. Nagy szükség lesz rá, a Koszovó függetlenségéhez nyújtott hatalmas politikai – főleg az USA-tól és az EU-tól eredő – támogatás ellenére a gazdasági segélyek folyamatosan csökkennek. 2004-ben még 375 millió euró érkezett Szerbiának ebbe a nemzetközi irányítás alatt álló részébe, 2007-ben már csak 352 millió. A független Koszovó idén 291 millió euróra számíthat.

A költségvetési mérleg ugyan rendben van – tavaly a bevételek a GDP 36,5 százalékát tették ki, a kiadások csak 30 százalékot, s idén is minimális lesz a hiány –, azért, mert a koszovói állam keveset keres, és keveset is költ. Ez akár a jó gazda ismérve is lehetne, ha a folyó fizetési mérleg nem alakulna olyan ijesztően, ahogy alakul. Négy évvel ezelőtt 37,2 százalék volt a hiánya, némi csökkenés után 2007-ben felszökött 38,2 százalékra.

A külkereskedelmi mérleg deficitje 2004 és 2007 között több mint 40 százalékkal nőtt, elérve az 1,44 milliárd eurót, a GDP több mint 65 százalékát. Némi bizodalmat adhat a gazdasági vezetőknek, hogy a GDP-hez mérten ez csak egy százalékpontos romlás.

Pristinában legalább a külföldi adósságokon nem kell gondolkodni. Azokat a hiteleket, amelyekből a független országot fejlesztették, még Jugoszlávia vette fel, s annak jogutódja, Szerbia törleszti. Belgrádban néhány „lé??lektelen”, csak számokban gondolkodó közgazdász – például Mladjan Dinkics gazdasági miniszter, a G 17 Plusz párt elnöke – felvetette, hogy talán át kellene adni az adósságszolgálatot Pristinának, ám ezt a „Koszovó Szerbiáé!” jelszót valló többi kormánypárt leszavazta. Hogy ez csaknem kétszázmillió dollárt jelent évente, azzal a magasztos politikai elveket hangoztató szerb politikusok nem törődnek.

Ám ez legfeljebb lélegzetvételnyi szünetet jelent Koszovónak. A függetlenség kikiáltása körüli nemzetközi nyüzsgés lenyugvóban, az ország koldusszegény.

Koszovó óriási ásványkincs-vagyonnal, főleg színesfémkészletekkel rendelkezik, de ezek kiaknázásához nyugodt körülményekre, stabil gazdasági környezetre van szükség.

Pillanatnyilag a fiatal állam legerősebb reménye az a nemzetközi megajánlási, befektetői konferencia, amelyet a nyáron kívánnak megrendezni Pristinában.