Választójog bevándorlóknak a helyi voksolásokra?

Választójogot javasol a helyhatósági voksolások esetén a bevándorlóknak Ans Zwerver, az Európa Tanács emigrációs, menekültügyi és demográfiai bizottságának tagja. A holland szocialista párti képviselőnő azzal indokolja felvetését, hogy ezzel a választójoggal a bevándorlókban erősödhet a társadalomhoz való tartozás érzése. Ami pedig a többes állampolgárság kérdését illeti, a politikus megállapította, hogy ez még mindig számos országban ellenállásba ütközik, és azt javasolja az európai országoknak: vegyenek példát az Egyesült Államokról. Ans Zwerver aggasztónak tartja azt is, hogy az idegeneket igen gyakran tekintik veszélyesnek, különösen 2001. szeptember 11-e után. Mint a képviselőnő elmondta, a médiában sokszor úgy jelennek meg a bevándorlók, mint akik mögött megbújhatnak a bűnözők, az iszlámot pedig természeténél fogva fundamentalistának állítják be. Hollandiában ez úgy jelentkezik, hogy a bevándorlók ügyeivel nem a belügyi tárca, hanem az igazságügy-minisztérium foglalkozik, amely már eleve feltételezi bűnösségüket. Németországban digitális ujjlenyomat-felvétel készül minden menedékjogkérő esetében. Az Európai Unió pedig adatbank létrehozására készül bizonyos országokból érkező idegenekről. Mit lehet tenni az emigránsok beilleszkedése érdekében? Ans Zwerver szerint igen fontos, hogy jól megtanulják a befogadó ország nyelvét, de azt is tudniuk kell, hogyan működik az állam, milyen támogatásra jogosultak, milyen az egészségügyi rendszer, milyen a lakáshelyzet és általában milyenek a jogaik. Az Európa Tanács egyik konvenciója arra szólítja fel a tagállamokat, hogy adjanak szavazati jogot a letelepedett idegeneknek a helyhatósági voksolásokra, azoknak, akik nem az Európai Unió államainak polgárai. Ezt azonban egyelőre csak hat ország ratifikálta. A holland képviselőnő számára érthetetlen, hogy ez az elképzelés miért vált ki ilyen ellenállást. Holott egyszerű intézkedés lenne, ami nem is kerülne semmibe, viszont azt az érzést erősítené az idegenekben, hogy a társadalomhoz tartoznak. Ha azt várják az idegenektől, hogy illeszkedjenek be, meg is kell adni erre a lehetőséget nekik. Ami a többes állampolgárság kérdését illeti, Ans Zwerver emlékeztetett arra, hogy számos olyan ország, ahonnan bevándorlók érkeznek Európába, mint például Törökország vagy Marokkó, megtiltják az állampolgárságról való lemondást. Az Egyesült Államok példája mutatja, hogy a többes állampolgárság nem okoz problémákat, hanem inkább azok az országok jelentenek problémát, amelyek elutasítják ezt a pluralitást. Ans Zwerver elismerte, hogy nem lehet egyformán követelni minden idegen beilleszkedését. Vannak, akik 25-30 éve Európában élnek, de soha nem követelte tőlük senki, hogy megtanuljanak az adott ország nyelvén. Akik azonban manapság érkeznek, más helyzetben vannak. Nekik a nyelvtudás szükségszerű követelmény beilleszkedésükhöz, és el kell fogadniuk az új állam törvényeit, a demokratikus jogrendszert. Példaként említette, hogy azoknak, akik olyan országból érkeznek, ahol a nők kevesebb joggal rendelkeznek, mint a férfiak, el kell fogadniuk, hogy Európában más a helyzet.