Új élet

Szeretném, hogy itt legyen a nappali, ott a háló a dolgozósarokkal, ezen a helyen pedig a házi fitneszterem, mutatja a tervrajzot, de ezzel nem is kell foglalkoznunk, mert a gépek adottak, csak meg kell őket rendelni. Bár az még eszembe jutott, mondja, hogy talán a fürdőszobát fel kellene számolni, betenni egy nagy kádat a fitneszbe, és a fürdőszobából csinálhatnánk kamrát, ahova betehetnénk a bicikliket és a nem minden nap használt cuccokat. Mit szólsz hozzá? Nem szólok semmit, gondolkodom. S akkor hirtelen kijelenti. Gyerekszoba nem kell. Ugye, mondtam már neked többször, hogy nem akarunk gyereket. Mondtad, persze, válaszolom, csakhogy ezt már mások is mondták, aztán meggondolták magukat. De mi nem gondoljuk meg magunkat, mi nem akarunk gyereket, nem kell gyerekszoba, szögezi le határozottan. A témát ezzel én is lezártnak tekintem, a továbbiakban kádról, konyhabútorról és a falak színéről beszélünk, aztán tortát eszünk és a munkánkról beszélünk, aztán rendel még egy liter limonádét, pedig azt hittem, már megyünk, és akkor elkezdi mondani, hogy miért nem akar gyereket. Nem akarok elhízni, meglottyadni, nem akarom, hogy a mellem a derekamig érjen, sorolja. Nem akarom, hogy a jól működő életem felboruljon, nem akarok éjszaka bőgésre ébredni, éveket áldozni az életemből azért, hogy a végén valaki teljesen más legyen belőle, mint akit akartam, drogozzon, játékszenvedélye legyen, vagy ki tudja, még mi rosszabb. Szerencsére ő (mármint az élettársa) sem forszírozza, mert neki már van gyereke, tudja, miről beszélek, hál’ istennek, nem nagyon találkozik a kölyökkel, én meg még nem is láttam és nem is akarom, én nyugodt életet akarok. De te ezt nem érted, nem is értheted, teszi hozzá, mert a te idődben minden más volt. Én vagyok lottyadt, mire befejezi, minden energiám elpárolgott, csak annyit vagyok képes kinyögni, hogy a gyerekek az én időmben is bőgtek éjszaka. Hazavánszorgok, lerogyok, becsukom a szemem. Még mindig hallom a kérdését: Mire jó egy gyerek? És akkor eszembe jut az aznapi tanítás. A szünetben megjelent egy szépséges, fiatal anyuka, hogy megmutassa a kisbabáját. Zsoltika. A kis gödrös kezei. A puha haja. Gömbölyű arcocskája. Vidám, bizakodó szemei. Egy új, minden jóra nyitott élet. Érzem, hogy fokozatosan visszatér az energiám.