Horvátországig utaztunk a családi Dacia Jogger hibridváltozatával

Mivel magáról a Joggerről és a di-zájnjáról már nemegyszer írtam, most inkább a specifikus meghajtásra összpontosítanék. A románok a tervezés során látogatást tettek a Renault raktáraiban, és az elektromotorral kombinált egyhatos benzinmotorral távoztak, amely indítógenerátort és 1,2 kWh kapacitású elemet is tartalmaz. A kombinált teljesítmény 104 kW, a forgatónyomaték pedig a belső égésű motor esetében 145, az elektromotor esetében pedig még 205 Nm. Az egész rendszer érdekessége az automata sebességváltó, amely négy sebességfokozatot tartogat a belső égésű motor, kettőt pedig az elektromotor számára. A hibrid Jogger gyakorlatilag mindig elektromos meghajtásra indít, tehát már kezdettől folyamatos a gyorsulása.

A fogyasztás

A hibrid a Jogger legerősebb változata, tíz másodpercig tart, míg nulláról eléri a 100 km/órás sebességet, a végsebessége pedig 167 km/óra. Értelemszerűen ez a Jogger városban és országutakon fogja magát a legjobban érezni. A legjobb, ha az automatizált rendszerre bízzák, mikor aktiválja az árammeghajtást és mikor a benzinmotort. A gyakorlat azt mutatta, hogy konstans sebességnél a lehető legtovább üzemelteti az árammeghajtást, amit nem hagy teljesen lemerülni, hogy a későbbi elinduláshoz és gyorsuláshoz is legyen elég áram.

Ugyanakkor az akkumulátor néhány kilométer alatt önmagától gyorsan feltöltődik, így a következő falun az Adria partjánál ismét árammeghajtással tudtam áthaladni. A rendszer gyakran csak 50 km/óra felett kapcsol át benzinmotorra, így ha tartják a konstans tempót, valóban sok benzint tudnak megspórolni. Erről tanúskodnak a fogyasztási mutatók is, hiszen főleg városban és lakott területen a 4 liter környéki fogyasztást rendszeresen tartottam. Autópályán a fogyasztás túllépi a hat litert; az egy hét alatt levezetett közel kétezer kilométer után 5,8 literes átlagot értem el, de az objektivitás kedvéért leírom, hogy az út jelentős részét autópályán töltöttem.

A hatótávolság

A horvátországi Primostenig vezető közel nyolcszáz kilométert egyetlen tankolással abszolváltam úgy, hogy miután körülbelül 50 kilométerre a célállomástól letértem az autópályáról, és lelassultam, a fedélzeti számítógép még körülbelül 150 kilométeres hatótávolságot mutatott a benzintartály teljes lemerüléséig. Aztán újratankolás után, amikor az autót javarészt az Adria partjainál használtam az országutakon, a hatótávolság ezer kilométerre nőtt.

A nem egész 1,5 tonnás Joggernek a sztrádatempó sem jelent különösebb problémát, bár azt el kell ismerni, hogy 140 km/óra környékén a benzinmotort már hallani. A szélzaj úgy 130 km/óra környékén kezd intenzívebb lenni. Az egyszerű sebességtartónak köszönhetően viszont az utazás kényelmes, az ülésekben sem fájdult meg a hátam a többórás vezetés után, a kelleténél viszont jobban megizzadtam. Erről ugyanaz a kárpitozás tehet, mint amilyen a korábban tesztelt Dusterben volt – könnyen tisztítható, ám az ülés közepén levő gumifelület nem éppen légáteresztő.

Összegzés

Az, hogy a Jogger egy praktikus és megfizethető családi autó, nem kérdés. A hibridváltozat pedig igazolta, hogy a kedvező fogyasztási értékek miatt ennek is megvan a létjogosultsága. Az ötszemélyes hibrid Jogger ára kerek 23 000 eurónál kezdődik, a hétszemélyes változat is csak nem egész kétezer euróval drágább. A járgány alapára egyébként 16 200 euró, a hétszemélyesé pedig 17 100 eurónál kezdődik, amivel a piacon kapható legolcsóbb, hét üléssel rendelkező autó.