Nem befektetőknek való vidék

Néhány sikeres nagy befektetésnek köszönhetően úgy tűnhet, hogy Szlovákia még mindig a külföldi befektetők egyik kedvelt országa Közép- Európában, de a beáramló befektetések adatai ennél sokkal pesszimistább képet mutatnak. Az UniCredit bank elemzői szerint az utolsó évtizedben Szlovákia a régió sereghajtói közé tartozott a GDP-hez viszonyított külföldi működőtőke beáramlásban. Míg a Közép-Európában található uniós tagországokba a GDP 2,5 százalékának megfelelő külföldi tőke áramlott be átlagosan éves szinten, Szlovákiába csak a GDP 1 százalékának megfelelő külföldi tőke érkezett. Ez a leggyengébb teljesítmény az összes régiós uniós tagország közül, Szlovákia befektetési vonzerőjével valami nagyon nincs rendben. 

Ha megvizsgáljuk azokat a tényezőket, melyek döntő szerepet játszottak a külföldi befektetők bevonzásában a 21. század első évtizedében, akkor érthető, hogy hová tűnt Szlovákia vonzerője. Bármit is gondolunk róluk, a második Dzurinda-kormány gazdasági reformjai komoly pluszpontokat szereztek Szlovákiának a nemzetközi porondon. Ezeknek köszönhetően Szlovákiát a világ legreformerebb országai között tartották számon, és a társasági nyereségadó csökkentése a külföldi befektetőket is megszólította. 2006 után azonban a reformok elmaradtak, Robert Fico sosem a merész és nagyívű gazdasági reformokról volt ismert. Ennek köszönhetően a szlovák vállalkozói környezet az átlag feletti pozíciójáról fokozatosan a közép-európai átlag alá süllyedt. 

A 21. század elején a külföldi befektetőket még a reformoknál is jobban vonzotta a rendelkezésre álló olcsó munkaerő, melyet gyorsan munkába lehetett állítani. Ez a tényező mára már teljesen eltűnt, Szlovákia nyugati részében már évek óta egyre komolyabb munkaerőhiány tapasztalható. Ezzel a külföldi tulajdonú ipari vállalatok is szembesülnek, amelyeknek külföldi munkaerővel kell pótolniuk a hiányzó hazai munkaerőt. A klasszikus tényezők közül tehát mára már csak a külföldi befektetések állami támogatása maradt meg, de ezzel nem lehet Szlovákia romló nemzetközi versenyképességének összes gondját megoldani. 

Mindennek függvényében az ember azt gondolná, hogy a jelenlegi Fico-kormány az ország befektetési vonzerőjének gyors javítására fog koncentrálni. Ehhez képes a már elfogadott költségvetési konszolidációs csomag több eleme is toxikusnak mondható a vállalkozói környezet szemszögéből. Nem elég, hogy a nagyvállalatok nyereségadója a jövő évtől 24 százalékra növekszik, ehhez még hozzájön a nagyobb vállalatok által megkerülhetetlen pénzügyi tranzakciós illeték. Nem irigylem az állami befektetésösztönzéssel foglalkozók munkáját, mert nem lesz könnyű elkészíteni a miért fektessünk be Szlovákiában prezentáció új verzióját. 

A jelenlegi Fico-kormány szívesen keres Magyarországon gazdaságpolitikai inspirációt. Sajnos azonban jó érzékkel választják ki az olyan káros intézkedéseket, mint a pénzügyi tranzakciós illeték. Magyarország azonban élen jár az alacsony társasági nyereségadó terén is, ami viszont nem igazán inspirálja a szlovák kormányt. Magas adókkal, illetékekkel és beszűkülő mennyiségű szabad munkaerővel nehéz lesz megszólítani a befektetőket, ezért félő, hogy az elkövetkező években a legérdekesebb és legnagyobb projektek elkerülnek bennünket.