Stricik a szószéken

Ha Vladimír Mečiar erkölcsi alapon próbál ítélkezni bármely közéleti szereplő fölött, az embernek óhatatlanul az jut eszébe, miként festene az, ha egy hétpróbás strici az istennek tetsző erkölcsös életmód üdvözítő voltáról prédikálna a veszta szüzeknek. Ő volt ugyanis az a politikus, akiről számtalan elemző leírta már, 1993-tól 1998-ig tartó regnálása, mondhatni, ámokfutása(?) alatt, a lehető legundorítóbb erkölcsi fertőbe taszította Szlovákiát.

Ne is törődjünk ezúttal az államkincstár, a bankok és egyéb állami cégek „privatizációnak” csúfolt, Mečiar-pribékek és gazdasági vámpírok által megszervezett és kivitelezett intézményes kirablásával. Elég csak visszaemlékeznünk annak a Remiáš nevű fiatalembernek a feltételezett likvidálására, amelynek körülményei messziről szaglottak a titkosszolgálati részvételtől. A Remiáš elleni robbantásos merénylet pedig, ha az volt, feltételezhetően nem véletlenül Michal Kováč köztársasági elnök fiának elrablása után következett be. Sokak szerint ugyancsak a Mečiar által vezényelt és ellenőrzött állami titkosszolgálat, mi több, az alvilág asszisztálásával... A szörnyű bűncselekmények aztán csakis azért nem deríttettek föl és maradtak jogi következmények nélkül, mert Mečiar, a köztársasági elnök helyettesítésére följogosító kormányfői pozíciójából még az érdemi nyomozati munka megkezdése előtt egy tollvonással, mintegy előlegben amnesztálta, vagyis felmentette a szóban forgó bűncselekmények valamennyi lehetséges aktorát. Nyilván önmagára nézvést sem véletlenül történt, ami történt…

Annak idején persze fénykorát élte még az öreg, korántsem volt olyan szánalmas figura, mint manapság. Most már viszont mindössze a Robert Fico tartotta pórázon lesheti a koncot a kormánykoalíció egyik törpepártjának elnökeként. Azokkal a mellette végsőkig kitartó valószínűsíthető cinkosokkal együtt, akik a vályúnál együtt tivornyázhattak vele annak idején…

Ez az ember szólalt meg a hétvégén, mintegy erkölcscsőszi pozícióból, amikor, többek között, pártja a HZDS vezetőségi ülését követően állást foglalt annak az alkotmánybírónak, Horváth Györgynek az ügyében, akit immár mintegy három hónapja épp egyik leghűségesebb szövetségese, a jelenlegi szlovák igazságügy-miniszter, Štefan Harabin aktív közreműködésével próbálnak kiebrudalni – vélhetően „HZDS-pozitív” kollégái – az Alkotmánybíróságról. Mivel Horváthot, jóval alkotmánybíróvá választása előtt, adóelvezetés kötelezettségének elmulasztása jogcímén feltételes szabadságvesztésre ítélte a bíróság. (A szóban forgó büntetést alól aztán persze, amint az ilyen „tucatügyekben” szokásos, föl is mentették, mégpedig ugyancsak a megválasztása előtt…) Ez hát az a vétség, amely Mečiarék szerint már-már alkotmányos válsággal felérő skandalum... Ugyanilyen álságos fenekedés jellemzi Mečiart a HZDS-ből, egyszersmind a párt parlamenti frakciójából voltaképpen miatta távozó Tibor Mikuš rovásásra is. Nincs kizárva viszont, csak azért, hogy elterelhesse a közvélemény figyelmét pártja immár visszafordíthatatlan marginalizálódásról, nem utolsósorban önmaga totális tekintélyvesztéséről…