Polgárököl vasököl, oda sújt, ahova köll!

A becstelenségben megvénhedt kommunisták közül hősünk kitűnt szónoki képességeivel, népvezéri habitusával. Vele kapcsolatban teljes joggal idézhetjük fel a mára már csaknem feledésbe merült formulát: Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll.

Amikor a Fidesz elnöke a népszavazási kampányzárót a csepeli művházban tartotta farmerben, tömegingben, borostával – érzésem szerint már csak a meleg sör és a hideg virsli hiányzott a virtigli kádári hangulathoz.

Magyarország vasárnap győzött – legalábbis első felindulásában ezt mondta a szociális jobboldal állócsillaga. Pedig csak annyi történt, hogy a választópolgárok több mint kétötöde egybehangzóan elutasította a reformnak álcázott kétbalkezességet, kapkodást.Horn Gábor koalíciós kapcsolatokért felelős államtitkár szerint meg Ferit egyenesen elküldték a búsba. Amely megállapítás többet mond minden holdudvari pártértelmiségi magyarázkodásánál.

Az általam mélyen tisztelt Sólyom László szavaira ezúttal kevesebb figyelem irányult, pedig, mint már olyan sokszor, a köztársasági elnök ezúttal is az egyetlen kivezető utat vázolta fel. Sólyom köztársasági elnök úr a maga halk szavával megjegyezte, a népszavazás eredményéből adó?dó következtetéseket minden politikusnak le kell vonnia.

Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a kormány a kiadós tockos ellenére, még egy darabig, a helyén marad. Ferenc testvért vasárnap a kudarcban sem hagyták magára elvtársai, a legifjabb Bárándytól az enyhén remegő szájszélű Hillerig mindannyian felálltak a vesztesek dobogójára. Mást persze nem is igazán tehettek. Ferenc testvér nem egy?szerűen szabadon cserélhető klón, ő maga a szocialista Messiás, aki megtanította népét, hogy „nem kell beszarni Orbán Vik?tortól”. Hozzá hasonlóan hadra fogható puccsista éppen csak kerestetik a szocialista pártban. Kerestetik, de nincs. Ci?pollát ezért a tehetetlenségi erő a hatalomban tartja.

Az igenek győztek, de a Fidesz előzetes tétcsökkentő kommunikációja ellenére sokan, főleg a radikális jobboldalon, újra szegényebbek lettek egy illúzióval. Tavaly március idusán még azt hallottuk, hogy a kormány elkergetésének utolsó eszköze a népszavazás.

Erre tessék: a vártnál is nagyobb részvétel mellett totális vereséget szenvedett a kormány, de a helyén maradt, sőt a Feritől még minden idők egyik legnagyobb pimaszságára is futotta: mondván, nem fogják kipótolni a kieső bevételeket. Magyarán: egyétek meg, amit főztetek – így szól a miniszterelnöki jó tanács.

Két út áll előttünk, melyiket válasszuk? – ekképpen gondolkodhatnak ma a Fidesz stratégái. Az egyik lehetőség továbbvinni a szociális demagógiára alapozott ellenzéki politikát. Látszólag erre biztat a népszavazás eredménye.

A másik lehetőség kapcsos zárójelbe zárni a baloldali félfordulatot, és visszatérni a polgári gyökerekhez. Magyarországnak még soha nem volt ekkorra szüksége egy céltudatos, következetes polgári ellenzékre. Véleményem szerint március 10-én a cselekvő ellenzékiség ideje jött el.

Vasárnap megtudtuk, hogy a kormány által kijelölt reformpályát elutasították a választók. A feladat világos, kidolgozni és a társadalommal elfogadtani egy alternatív reformpályát. Önérdekből, nem másból! Pusztán azért, hogy kormányra kerülve a magyar jobboldal szemébe nézhessen a választóinak.

Március 9. könnyen precedens lehet a magyar politika történetében. A mindenkori kormányok hazugságai fölött, lám, pálcát tud törni a választó. 2010-ben, ha nem előbb, ezt nagyon is szem előtt kell tartani.

A szellemet sikerült kiereszteni a palackból, visszatuszkolni aligha fog. A polgárököl ma Gyurcsányra sújtott. Ki tudja, legközelebb kire fog? Kolek Zsolt