Placido, a szórakoztató

Nagy nap ez a mai a spanyol nép történetében. Ma este, az olimpiai bizottság díszvacsoráján hangzik fel először a nemzeti himnusz szöveges verziója, Placido Domingo előadásában. A spanyolok harminc éven át kénytelenek voltak beletörődni abba a fura helyzetbe, hogy jeles napokon, ünnepeken, sportversenyeken nem énekelhetik, legfeljebb csak dúdolhatják himnuszukat. Annak ugyanis nincs szövege. Illetve van egy vers, amelyre a múlt század harmincas éveiben adta áldását Franco. Ezt a verziót azonban 1978 óta tilos énekelni, mert a demokratikus alkotmány csak a zenét hagyta jóvá, a szöveget nem. A spanyol olimpiai bizottság tavaly megelégelte az abszurd helyzetet, pályázatot írt ki a himnusz szövegére. Csaknem hétezer pályamű érkezett, „a zsűrinek nehéz dolga volt”, amíg végül kiválasztotta egy madridi amatőr költő alkotását. A sorok napvilágra kerülését követően azonban elszabadult a pokol, kritikusok, történészek, de főleg politikusok bizonygatták, hogy a mű inkább a Franco-diktatúrát idézi, mintsem a modern Spanyolország képét. A kezdő sor – Viva Espaňa – azonos a Franco alatti változat nyitó sorával. Emiatt főleg a politikai baloldal háborog. A jobboldal, a márciusban esedékes parlamenti választások kampányát „színesítendő”, aláírásgyűjtésbe kezdett a győztes vers érdekében, a belpolitikai feszültségek miatt azonban kétséges, hogy a „nemzeti dal” valóban egybeolvasztja-e a soknemzetiségű országot. A baszkoknak és a katalánoknak ugyanis saját himnuszaik vannak, természetesen szöveggel együtt. A második strófa első sora (Szeresd a hazát) szerintük Francónak azt a rögeszméjét idézi, hogy Spanyolország egységes nemzetállam, amely kíméletlenül lép fel a függetlenségre vágyó baszkok és katalánok ellen. Ezt a versszakot a területi autonómiával rendelkező Andalúzia és a saját alkotmányért küzdő Galícia sem fogadta kitörő örömmel. A felmérésekből azonban kiderült, hogy Spanyolország legtöbb polgára mindenképpen szöveges himnuszt szeretne, a jelenlegi helyzet ugyanis tarthatatlan. Az ellenzők a múlt héten komoly sikert könyvelhettek el: ahhoz, hogy a győztes vers tényleg a himnusz szövegévé válhasson, első lépésben fél millió támogató aláírásra van szükség. Ha ez megvan, akkor kerülhet a szöveg a madridi parlament elé hivatalos jóváhagyásra. Placido Domingo tehát valószínűleg csak amolyan szórakoztató művész lesz ma este; azon a bizonyos vacsorán. Kérdés, vajon megéri-e neki munkahelyéről, a washingtoni operából Madridba repülni emiatt...