Példaképek hiánya?

Kiderült, hogy a 15–29 évesek körében egyre gyakoribb a tudatosan vállalt egyedüllét és a gyermekvállalás szándékos elutasítása. Persze a legtöbben párban akarnak élni, s 86% az együttélés legmegfelelőbb formájának a házasságot tartja. Ugyanakkor 72% szerint a papír nélküli együttélés ugyanolyan teljes értékű családi életet eredményezhet, mint a házasság. Ami az utódvállalás hárítását illeti, a statisztikai és a kutatási adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy a legjobb „megelőzés” a stabil partnerkapcsolat, legfőképpen az, amelyet házasságkötéssel pecsételnek meg. A családi élettel kapcsolatos félelmeket, gátlásokat leggyakrabban a családban tapasztalt negatív jelenségek okozzák, például a szülők válása. Az ilyen tapasztalattal rendelkező fiatalok elbizonytalanodnak, nem tudják, hogy ők maguk képesek lennének-e hosszú távon együtt élni valakivel, ráadásul még gyereket is nevelni. Örvendetes, hogy kevesebb a dohányzó, alkohol- és drogfogyasztó fiatal. De rögtön jön a de: az előbbiek aránya még mindig riasztóan magas! A kutatók szerint ezt a kedvezőtlen életkilátások által okozott tartós elégedetlenség okozza, s még néhány dolog. A megfelelő példaképek, minták hiánya. A fogyasztói életmód által masszívan sugallott értékek. Az önismerethiány, amelynek következtében a fiatalok olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek eléréshez nincs meg a kellő képességük, tudásuk, tehetségük. S nincs elegendő együttműködési és empátiás készségük sem.Nagy probléma a fizikai mozgás hiánya. Négy év alatt 4 százalékkal csökkent a szabadidejében sportoló fiatalok aránya, aminek egészségügyi és társadalmi következményei vannak/lesznek. Fő időtöltésük az elektronikus média, ezen belül egyre inkább az internet, ami azért rossz, mert a virtuális világban való elmerülés a reális kapcsolatok rovására megy. Például sorvad a beszéd- és kifejezőkészség. Az ifjak több mint fele ideiglenesen, 12 százalékuk állandó jelleggel távozna az országból. A fő motívumok a nyelvtanulás, a tapasztalatszerzés, de elsősorban a jobb élet. Érdekes megállapítás, hogy az állítólag szinte generációs méretet öltő elégedetlenség ellenére nincs a fiatalokban kollektív politikai és érdekvédelmi késztetés. A vallásos hit is egyre inkább háttérbe szorul, mert e téren is hiányzik a családi és nevelő példa. Mindenre kiterjedő jellemző: a bizonytalanság.De azért én optimista vagyok.