Népszavazás – válságidőben

A kampányt Európa legnépszerűtlenebb kormánya vezeti – a szociáldemokrata kabinettel a lengyelek 80 százaléka elégedetlen, Leszek Miller miniszterelnök támogatottsága 10-15 százalékon áll. A rossz hangulatnak az az oka, hogy visszaesett a gazdaság, a munkaképes korúaknak csaknem húsz százaléka állástalan. Márciusban felbomlott a koalíció, a szociáldemokraták azóta kisebbségben kormányoznak. Kipattant egy súlyos korrupciós botrány, és még nem tisztázódott, hogy nem érintett-e benne maga a kormányfő is. A Gazeta Wyborcza, a legnagyobb napilap ugyanis ajánlatot kapott egy rózsaszín médiacápától, a szocdem párt belső köreihez közel álló Lech Rywin filmproducertől, hogy 17 millió eurós kenőpénz ellenében olyan médiatörvényt hajtanak keresztül a parlamenten, amelynek alapján a Gazeta megvásárolhat egy országos magántelevíziót. Rywin a miniszterelnökre hivatkozott. Miller tagad, de az államfő nem hivatalosan lemondásra szólította fel. Kicsit később nyilvánosan kibékültek, de alighanem csak a népszavazásra való tekintettel. Aztán két héttel a referendum előtt a köztársasági elnök azzal állt elő, hogy többségivé kell alakítani a kormányt, ami nem is burkolt felhívás a miniszterelnök eltávolítására. Ugyanis egyetlen párt sem lép a szociáldemokratákkal koalícióra, amíg Miller a kormányfő. A szocdem pártban is több vezető követeli már nyilvánosan, hogy Miller még a referendum előtt mondjon le. A parlamenti pártok között abban nagyjából egyetértés van, hogy a 2005-ben esedékes választást már 2004-ben megtartják. De általános a meggyőződés, hogy Miller nem sokkal fogja túlélni a népszavazást, főleg ha nem megfelelő lesz az eredmény. Előrehozott választások árnyékában a politikai ellenfelek nem köthetnek tűzszünetet, a pártoknak edzésben kell tartaniuk választótáborukat. A szocdemek és a fő rivális, a radikális konzervatív Jog és Igazság párt ütésváltásai már egy közeli választás előcsatározásait jelentik. Ez a konzervatív párt támogatja ugyan a belépést, de nacionalista alapon, erősen bírálva magát az uniót. Harcra készül a parlament két szélsőséges populista pártja is, az Önvédelem nevű parasztszervezet és a katolikus-nacionalista csoport, a Lengyel Családok Ligája. Mindkettő ellenzi az EU-csatlakozást. Az Önvédelem a lakosság 25 százalékát kitevő parasztság félelmeit lovagolja meg. Ugyanennek a szavazóközönségnek a kegyeit keresi a zuhanó népszerűségű Parasztpárt is, amely csak lagymatagon támogatja az EU-belépést (nyíltan nem támadhatja, mert márciusig együtt kormányzott a szociáldemokratákkal, részt vett a csatlakozási szerződés megkötésében). A Lengyel Családok Ligája pedig a 95 százalékban aktív katolikus lengyel társadalom tradicionalista csoportjait tüzeli az Unió ellen. Megosztott a katolikus klérus is. Bár hivatalosan támogatja a belépést, a híveket nem szólította fel arra, hogy igennel szavazzanak. Pásztorlevelében azok is találnak kedvükre való mondatokat, akik helyeslik a csatlakozást, meg azok is, akik nem. Ebben a helyzetben az EU melletti kampányt ketten viszik a vállukon: Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök és II. János Pál pápa! Kwasniewski nyolcadik éve a legnépszerűbb lengyel politikus, a lengyel pápa pedig a legnagyobb erkölcsi tekintély. Kwasniewski az országot járva nagygyűléseken agitál a belépés mellett, a pápa 83. születésnapja alkalmából pedig Rómába zarándokolt. A Szent Péter téren kijelentette, hogy a pápa nélkül nem lenne lengyel szabadság, és országa az EU-ba lépve is hű marad II. János Pál tanításaihoz. Az egyházfő pedig a katolikus tradicionalisták megnyugtatására közölte, hogy Lengyelországnak küldetése van az EU-ban, és az egységes Európa védőszentjének mondta Jadviga lengyel királynőt (Nagy Lajos király Hedvig lányát). A pápa szavait a püspöki kar mellékelte a pásztorlevélhez, amelyet vasárnap olvastak fel Lengyelország minden templomában. A közvélemény-kutatások szerint nem az a veszély, hogy a többség leszavazná a csatlakozást, de bizonytalan, hogy elmegy-e szavazni a jogosultak ötven százaléka. A legújabb adatok biztatók, csakhogy a népszavazási eredmények eddig az összes posztkommunista országban durván eltértek az előrejelzésektől. Megjósolhatatlan, hogy milyen hatása lesz a kampánynak, amely összehasonlíthatatlanul hevesebb, mint más egykori kommunista országoké. A közszolgálati rádiókban és tévékben az államilag finanszírozott ingyenes reklámidőből részesülnek az EU-ellenes pártok és szervezetek is. És Kwasniewski köztársasági elnöknek a választási gyűléseken rendszeresen túl kell kiabálnia a füttyögő EU-ellenzőket. A pápai „agitáció” viszont talán gyengíteni fogja az unióellenes nacionalista katolikus tábor befolyását. De ki tudja, mennyire, mert a belépés legádázabb katolikus ellenzői nem adták meg magukat. A Lengyel Családok Ligájának elnöke úgy reagált, hogy „a szentatya nem ismeri a csatlakozási szerződés részleteit”. A hárommilliós hallgatottságú katolikus fundamentalista adó, a Radio Maryja pedig közölte, hogy nem vitatkozik a szentatyával, de műsorainak szellemisége azóta sem változott. Lengyelországban is két napon át tart a szavazás, június 7-én és 8-án, de ezalatt a kormány nem fog részvételre buzdítani, mint Litvániában és Szlovákiában tette a kampánycsend megsértésével, mert az EU-ellenesek azonnal megóvnák az eredményt. Ha a jogosultaknak legalább a fele részt vesz, akkor a szavazás ügydöntő, ha nem, akkor a csatlakozási szerződést a parlament két háza ratifikálhatja kétharmados többséggel. Csakhogy a szejmben (az alsóházban) legalább harminc százalékuk van a csatlakozás ellenzőinek. Úgyhogy ott – mint Leszek Miller kormányfő fogalmazott – minden megtörténhet. A helyzetre mi sem jellemzőbb, mint hogy a népszavazás előtti hétre kitűzött alsóházi ülést lefújták. A hivatalos indok: a várható érzelemkitörések és vásári légkör.

A szerző újságíró