Nagy szájak törvénye

Éppen azon méláztam elefántcsonttornyomba zárkózva, hogy milyen undorító és valóságidegen volt a tizenkilencedik század naturalizmusa, amely csak a szegénység fertőjét és kínját kutatta az életnek nevezett virágos kertben, amikor egymás után két hír rázott meg.

Az egyik arról szól, hogy Szlovákia megfogta az isten lábát; jön a Peugeot Nagyszombatba. A hétszázmillió eurós befektetés legalább hatezer munkahelyet jelent, ujjong a kormány. A másik arról szól, hogy a gázáremelés miatt bezárják az alsósajói bányát, ami hatszáz munkanélkülit jelent. Az ujjongás ez esetben, érthetően, elmarad. Igaz, a nagy számok törvénye szerint ez bagatell, hiszen az utóbbi az előbbinek csak egytizede, ám a Rozsnyói járásban, ahol most is harminc százalék körüli a munkanélküliség, ez kisebb katasztrófa.

Ha tizenkilencedik századi naturalista író lennék, biztosan feljajdulnék: micsoda igazságtalanság, hogy ez a francos nagytőke nem hajlandó arányosan terjeszkedni, hanem el nem ítélhető módon csak oda megy, ahol van infrastruktúra. Ha még naturalistább lennék, két dolog jutna eszembe. Az egyik, hogy a Rozsnyói járásban előreláthatóan még száz évig nem lesz autópálya. Ezt egyébként már Ján Slota is megmondta, aki undorítónak nevezte, hogy olyan emberek is belekotyognak az autópálya-témába, akik nem értenek hozzá. A másik, hogy a nagy számok törvénye mellett létezik a szájak törvénye is, ami arról szól, hogy bizonyos mennyiségű kenyeret, húst, zöldséget, tésztafélét stb. kell az embernek a szájába raknia, hogy életben maradjon. Csakhogy ez pénzbe kerül, pénzt meg csak munkahelyen adnak a becsületes embernek. A Nagyszombat környéki lakosoknak tehát több esélyük van az életben maradásra, mint a Rozsnyó környékieknek. Mindez persze véletlenszerűen alakult így.

Az objektivitás kedvéért a fentiekhez tegyük hozzá, hogy míg a francia frigyhez a Dzurinda-kormány hatmilliárd koronát ad hozományba, az alsósajói bánya egy fütyeszt kap, mert ő kicsi és nem fejlődőképes. Illetőleg, a többi kicsivel együtt megkapja a tönkremenés esélyét az energia árának emelésével. Az utcára kerülő hatszáz bányászt azért ne nagyon sajnáljuk, nem fognak unatkozni; a kormány gondoskodik róla, hogy rendszeresen bejárjanak a munkaügyi hivatalba, hogy bizonyítsák, nem végeznek fekete munkát.

Bizony, undorító és életidegen tudott lenni a naturalizmus, konstatálom elégedetten. Ezért nincs rá szükség ma sem pozitívan gondolkodó világunkban.