Ne csak a voksunk kelljen

Az említett cikk elolvasása után nem tudom megállni, hogy az adott témához ne fűzzek egypár gondolatot. Már a cím elolvasása után kellemetlen érzések fogtak el, mert a cikk írója a Csáky Pállal folytatott beszélgetés során megjegyzi, hogy Csáky szavaival éljek: a múlt kormányzási időszakban a zsidók kárpótlása után a kormány MKP-s alelnöke készíttetett egy elemzést, ami szerint a zsidókon kívül még létezik egy szlovák állampolgárságú, de magyar nemzetiségű népréteg, amely szintén kiérdemelné azt, hogy kárpótlásban részesüljön. Az igaz, hogy mi, akiket elhurcoltak Csehországba, nem végeztünk a koncentrációs táborok gázkamráiban, de azt a sok megaláztatást, amit átéltünk, illene valamilyen formában kárpótolni. Az, hogy ezt a kérdést napirenden tartja az MKP OT, dicsérendő dolog, de ahogy a kormány alelnöke mondta, nem feltétele a kormányban való maradásnak. Hát köszönöm szépen az MKP vezetőségének, hogy legalább annyira méltatnak minket, hogy a dolog nincs tisztára a szőnyeg alá söpörve. Részben meg tudom érteni az MKP-t, mert hát itt azokról a bizonyos beneši dekrétumokról van szó, amire a többi kormányban levő partner allergiás. Jogos a kérdés, mikor lesz rá majd újra alkalom, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön? Bekerül-e az MKP a következő választási időszakban a kormányba? Majd Ficótól fogjuk várni, hogy a múltban ért sérelmeinkkel foglalkozzon? Ezt aztán várhatjuk, de nemcsak tőle, hanem a többi szlovák párttól is. A cikk említi azt a kassai szervezetet, amely vette a bátorságot, hogy Beneš-dekrétum ide vagy oda, legalább megpróbál valamit tenni érdekünkben, ami a mi részünkről felettébb dicséretre méltó dolog. Egyébként megjegyzem, hogy én is kapcsolatba léptem az említett szervezettel, amely ez alatt a cím alatt működik: Združenie obetí deportácií a ich potomkov Košice – a szervezet elnöke Krivánsky Miklós úr. Megint a kormány alelnöke szavaival fogok élni. Szerinte „szabad országban élünk, minden civil szervezet számára nyitottak a kapuk”. Hát ez politikailag és stilisztikailag jól meg van fogalmazva, de ahogy én ebből a mondatból kivettem, az MKP inkább csak odadobja a „forró gesztenyét” egy kívülálló szervezetnek, és majd arra vár, hogy ez a szervezet oldja meg ezt az ügyet helyette. Az MKP-szavazók táborában, attól függetlenül, hogy nem csökkent a támogatottság százalékaránya, jelentősen megnőtt a száma azoknak, akik elvesztették a bizalmukat az MKP-val szemben. Úgy gondolom, ha az MKP egy kicsit nem „keményít be”, számolnia kell szavazótábora csökkenésével. A szárnyvonalak megszüntetésével sem szerzett az MKP új választókat, pedig a szlovák állampolgárok is abban bíztak, hogy az MKP tesz valamit az ügyért. Ne csak akkor kelljünk az MKP-nak, amikor a szavazatunkra van szükség, hanem a választások után is képviseljen minket.

Benyovszky László, Léva