Nagy adag üröm egy kis adag örömben

Megvallom, nem minden aggodalom nélkül fogtam tollat cik?kem megírásához. Eddig ugyanis a sajtóban megjelent publikációimban nem foglalkoztam személyes jellegű ügyekkel. Ezért szinte szentségtörésnek tar?tom, hogy most nem közü?gyekkel, hanem magánjellegű problémával fordulok a sajtóhoz. Talán mentségemre szolgál, hogy az érintett témakörben nyilvánul meg fiatal demokráciánk egyik legsúlyosabb negatívuma, konkrétan a szolgáltatók és ügyfeleik távolról sem egyenrangú viszonya, ezért való?színűleg sokan járunk hasonló cipőben.

Múlt év júliusában rendeltem meg a Digi Slovakia Kft. szatellit műsorszóró társaság szolgáltatásait. Azért választottam ezt a társaságot, mert az ő műsor?cso?magjaiban találtam meg az érdeklődési körömnek legmegfelelőbb tévéadókat. Felhőtlen örömöm nem tartott sokáig. A szerelést végző technikus munkája befejeztével felhívta a figyelmemet egy zavaró „apróság?ra”(!), ami abban nyilvánul meg, hogy a szatellitvevő időnként lefagy. Ez a jelenség leggyakrabban a National Geographic csatorna vételénél észlelhető. Aggodalmat keltett bennem ez az információ. Rögtön meg is kérdeztem, ki lehet-e valamilyen módon küszöbölni ezt a hiányosságot. A szakember kifejtette, hogy nem áll módjában ezt a hibát orvosolni, mivel nem a szakszerűtlen szerelésből adódik. Azt javasolta, ha lefagy a kép és a hang, váltsak másik csatornára, aztán vissza és ezzel megszüntetem a lefagyást. Nem volt túl megnyugtató ez a válasz, de ismerve a szolgáltatásokat igénylők mérhetetlen kiszolgáltatottságát a szolgáltatásokkal szemben – ismételten hangsúlyozom, ez a jelenség kiforratlan demokráciánk egyik legbosszantóbb hiányossága –, aláírtam a szerződést, természetesen nem bízva a felmerült probléma hosszas utánajárás és huzavona nélküli megoldásának lehetőségében.

Azonban a valóság felülmúlta a legborúlátóbb elképzeléseimet is. A kép- és hangkiesés gyakorisága sok esetben élvezhetetlenné tette a televíziózást az említett csatornán. A többi csatornánál jóval kisebb mértékben nyilvánul meg ez a hiba, bár az utóbbi hetekben a Hír TV adásában is egyre gyakrabban észlelek kieséseket. Néhány alkalommal az illetékes technikushoz fordultam a hiba elhárítása érdekében. Sajnos, eredménytelenül, mivel a szakember mindannyiszor közölte velem, hogy részéről minden rendben van. Erre én nyomatékosan arra kértem, cserélje ki a szatellitvevőt, mert még vonatkozik rá a jótállás. Nem túl hosszú várakozási idő után a csere megtörtént. Az eredetivel egyező típusú új készüléket szerelt be az illetékes technikus.

Elégedettségem azonban nem tartott sokáig. Ugyanazokkal a hibákkal működik. Ezek után szinte csekélységnek tűnik, hogy a Digi TV időközben beszüntette a TV2 műsorának sugárzását, mely eredetileg benne volt a csomagban. Ezek után a pozsonyi székhelyű szolgáltatóval léptem kapcsolatba ügyem rendezése végett. A szerződésben megadott panaszfelvevő szolgálatot hívtam fel néhányszor. Ekkor jöttem rá, milyen csodálatos taktikát alkalmaz ez a társaság annak érdekében, hogy ne legyenek kitéve a szolgáltatásaikra szerződéses ala?pon jogosultak „gyakori zaklatásainak”. Az ügyfeleknek csak a legritkább esetben sikerül azonnal elérni az ún. operátort, vagyis az ügyben eljárni illetékes személyt. A hívások döntő többségében egy igen kedves – hogy ne mondjam elbűvölő – női hang üdvözli a tisztelt ügyfelet, megköszönvén hívását, mert az fontos számukra. Majd e kedves sablonszöveg után megkéri, szíveskedjen tartani a vonalat. A kedves ügyfél pedig tartja a vonalat, amíg ideje és pénztárcája engedi, mivel igencsak gyorsan nő a telefonszámla a várakozási idő alatt. Meggyőződésem, hogy ilyen feltételekkel igen sokan lemondanak a hosszadalmas és kellemetlen utánajárásról, mely együtt jár jogos elvárásaink érvényre juttatásával.

Miután a helyzet megoldására irányuló igyekeztem mind a mai napig eredménytelennek bizonyult, közöltem a Digi Slovakia képviselőjével, hogy az ügyet publikálom a sajtóban, és ha ez sem vezet eredményre, a felügyeleti szervükhöz fordulok panasszal. Az első lépést megtettem, remélem, a következőre már nem lesz szükség.

Együd László, Feled