Na minek az éve 2015?

Mindez valahol azokhoz a nemzetközi fejlesztési projektekhez kapcsolódik, amelyek évének nyilvánította az Európai Unió a 2015-ös esztendőt. Ennek az évnek arról kell szólnia, hogy ismertessék az eddigi eredményeket azok a civil és állami szervezetek, amelyek harmadik országokban (tehát nem az unión belül) vittek sikeres projekteket. Ezt intézményi szinten az Európai Bizottság, illetve minden tagállam is támogatja. Persze a maga anyagi képességeihez és globális szolidaritásérzéséhez képest teremt elő forrásokat minden tagállam a fejlesztési ügynökségek, pályázatok számára. Ebben a huszonnyolcak ráadásul világelsők: a leghatékonyabb donor az unió, az összes globális hivatalos forrás fele tőlünk származik.

A nemzetközi fejlesztés (NEFE) éve azt szeretné elérni, hogy a lakosság egyáltalán a műfajjal magával tisztába jöjjön, tudatában legyen annak, hogy nemcsak unión belüli szolidaritás (kohéziós és strukturális alapok) léteznek, hanem a globális szolidaritás, amely mentén az uniós szintű szegénységnél is sokkalta kiszolgáltatottabb afrikai, ázsiai közösségek megsegítése zajlik.

Nem lesz könnyű feladat. A DemNet egy vonatkozó, a magyar NEFE-kultúrát körbejáró elemzése szerint tízből csupán öt ember érdeklődik a külvilág dolgai iránt, ezzel szemben tízből nyolcan a hazai közügyek iránt. Ha ezt a média külpolitikai olvasói táborára szűkítjük, úgy valószínűleg még rosszabb az arány. Emellett a szolidaritás érzését két mentális gát tartja vissza a globális szinttől, nemcsak Magyarországon, hanem a hasonló sorsú kelet-európai országokban is. Egyrészt a hazai szegénységet látva a megkérdezettek 79 százaléka szerint először otthon kell rendet tenni. Másfelől a megkérdezettek kétharmada egyáltalán nem látja, hogy ő maga szerepet játszhatna a világ fejlődő országai sorsának javításában. Ezzel szemben az uniós átlag csupán 45 százalék, tehát jóval kevesebb a közömbös ember.

Mindez jól szemlélteti, hogy az egykori világhatalmak lakosságának felfogása, globális tudatú polgárai és a gyarmatokkal soha nem rendelkező, inkább időnként félperifériára szorult országok lakosságának mentalitása között óriási és érthető szakadék húzódik. Ennek meghaladására most a következő lehetőség kopogtat: 2015-tel zárul az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak tizenöt éves időszaka. Ezután az a szándék, hogy a „fenntartható fejlesztés” jegyében már ne különböztessék meg az észak– dél tengely mentén az országokat. A fejlesztés támogatása mindenkinek a saját otthonában kezdődhet, akár az „el nem fogyasztott” javakkal. Segíteni tehát nem csak Afrika határainál lehet – és erről remélhetőleg az év során még többet hallhatunk.