Miniszter bácsi...

Kedves miniszter bácsi! Azt mondta az anyukám, hogy nagyon gyorsan gyógyuljak meg, mert lehet, hogy ha a kórházban maradok, akkor nem kapok majd enni. Pedig itt nem is főznek rosszul, még banán is van néha, ami nálunk otthon ritka. Tudod, az apu a gépgyárban dolgozott, amit megvett valami bácsi, aztán mivel az apunak nem volt semmi ismerőse, először csak szabadságolt, aztán elküldték. Az apu azóta mindig ideges, meg sokat eljár a kocsmába is. Én tavaly karácsony után betegedtem meg. Nem tudom, mi bajom van, csak sokat kellene ennem, mert miután kihullott a hajam, meg lefogytam hét kilót, a bátyusom úgy hív, hogy csontkollekció. Sokszor vesznek tőlem vért, a nővérke nénik kedvesek velem, a doktor bácsi mindig megsimogatja a fejem. Azt mondják, Te is doktor bácsi vagy. Igaz ez? Az anyu mostanában sokat sír, merthogy sokba vagyok nekik, mindennap jött eddig, már csak minden harmadik nap tud jönni, merthogy már ő se dolgozik a pékségben, mert ott meg valami olyan gépet vettek, ami magától dolgozik.

Miniszter bácsi! Azt szeretném kérni az Istenkétől, hogy minél hamarább gyógyuljak meg, merthogy anyu azt is mondta, nemsokára már a kórházi reggelit, ebédet, vacsorát is neki kell kifizetnie, mert Te sem intézkedsz és a többi bácsi sem. Mivel nekünk igazából nincsen sok pénzünk, meg a bátyónak is most kell a fogait megcsináltatni, azt szeretném Tőled kérni, kivételezz velem egy kicsit. Ha ráérsz és van rá pénzed, hozzál majd be nekem a kórházba enni, ha itt nem lesz miből főzni. Meg vigyél a nagyinak is, mert ő meg eltörte a lábát, úgyhogy még a tyúkokat is anyának kell naponta etetnie, s egyre kevesebb a pénze. Az én kedvencem a madártej, a nagyinak fánkot hozzál. Meg végre intézkedj is, mert sokan fekszenek a kórházban, és errefelé egyre több a beteg is...