Minden, ami eladható

Pavol Rusko gazdasági miniszter nem tétlenkedik. Újabbnál újabb ötletekkel áll elő, hogy miként lehetne pénzt szerezni az államkassza részére. A múlt héten azt dobta be a köztudatba, hogy hat fontos város fűtőművét magánosítaná. Az érintett városi önkormányzatok értetlenül állnak az elképzelés előtt. Nem ezt várták, hiszen Robert Nemcsics, a néhány hete eltávolított gazdasági miniszter idején még arról volt szó, hogy a fűtőművek a városok tulajdonába kerülnek. Ezt az ötletet az ugyancsak örökösen pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok azért is tartották elfogadhatónak, mert így legalább némi esélyt láttak a városi kassza feltöltésére.

Ha Pavol Ruskónak most sikerül a parlamenttel elfogadtatnia javaslatát, a kassai, pozsonyi stb. fűtőmű eladásából származó bevételből az államadósságot csökkentik. A városok meg teremtsenek maguknak pénzt, ahogy tudnak. Csakhogy ahol nincs értékesíthető ingatlan vagy egyéb önkormányzati vagyon, ott legfeljebb saját szolgáltatásaik árát emelhetik. Fejlesztésre, korszerűsítésre aligha gondolhatnak. Mint ahogy arra sem, hogy a városi fűtőmű többségi tulajdonosaként beleszóljanak a fűtési díjak alakulásába. Majdani kívülállóként legfeljebb imádkozhatnak, hogy az új tulajdonos a lakosság érdekeiről se feledkezzék meg.

A gazdasági miniszter szerint az új stratégiai befektetők azzal segítenék a városokat, hogy korszerűsítenék az elavult fűtőműveket, és míg a városoknak pillanatnyilag semmilyen részesedésük sincs a szóban forgó létesítményekben, a jövőben 34-49 százalékos tulajdonrészt tudhatnának sajátjuknak. Mintha soha nem hallott volna arról, hogy egy kisebbségi tulajdonos bármikor leszavazható...

Az államkasszának pénzre van szüksége. A kormány megpróbálja mozgósítani a stratégiai vállalatok eladásában rejlő tartalékokat. Hamarosan kiderül, a parlamentben meglesz-e az akarat a kormány kezét megkötő privatizációs jogszabály módosítására. Ha a törvényhozók rábólintanak a kormány javaslatára, a természetes monopóliumoknak – például a gázműveknek, villamos műveknek, vízgazdálkodási vállalatnak, vasútnak stb. – nem csupán a 49 százaléka lenne eladható, hanem a parlament megkérdezése nélkül minden egyes esetben a kormány döntene arról, mekkora tulajdonrészt hagyna meg magának az állam. A javaslat értelmében a fűtőművek kikerülnének a stratégiai vállalatok kategóriájából, mivel azok – úgymond – nem természetes monopóliumok. Mindenesetre furcsa, hogy a monopóliumok felszámolására törekvő állam a fűtőművek esetében miért nem bízza a döntést az érintett városokra. Garantálható, hogy jobb gazdák lennének, és nem hoznának rosszabb döntést az államnál. Főképp azért nem, mert lényegesen közelebb vannak azokhoz, akik előtt felelniük kell tetteikért. Meg a helyi költségvetés mindenkori alakulásáért. Végül is erről szólnának a reformok? Vagy mégsem? Az új gazdasági miniszter cáfolni se próbálja, hogy a kormány (gazdasági) túlhatalma növelésére törekszik a törvényhozás rovására.