Mi atyánk, ki vagy a

Mi atyánk, ki vagy a miniszterelnöki székben, ki Istennek képzeled magad, szállj le közénk, egyszerű földi halandók közé, akik más nyelvű anya méhében fogantak, s akik közül néhányan olyan szakmát választottunk, amelynek gyakorlói azzal foglalkoznak, hogy megírnak, elmondanak, egyszóval közzé tesznek mindent, ami összeegyeztethetetlen a demokráciával, az emberi jogokkal, a nálunk még mindig divatos kisebbségi jogokkal; ugye meg sem fordul a fejedben, hogy mi is emberek vagyunk, teljes jogú állampolgárok, nem kisebbség, amelynek kuss, amely örüljön, hogy lyuk van a száján – hogy testünk más tájait ne vessük papírra –, de, kérlek, próbálj belegondolni, ez a lyuk nem azért van, hogy örökösen betömjék, nem is kizárólag azért, hogy mindennapi kenyerünket rajta keresztül nyeljük le azzal a sok méreggel együtt, amit te tálalsz nekünk, s úgy megfekszi a gyomrunkat, ahogyan valószínűleg neked okoz emésztési nehézségeket, ha szembe kerülsz az igazsággal, ha valaki az orrod alá dörgöli, nem te vagy az Isten, nem hogy a magyarok Istene nem vagy, hanem a józanul, európai, de az is lehet, hogy észak-, netán kelet- vagy nyugat-, de még a dél-szlovákiai szlovákok Istene sem te vagy, ne csodálkozz hát, hogy szüleid nem Bohumilra kereszteltek, igaz, a fényes hírnév sem igazán illik rád, csak a második fele, hogy az aztán Ro vagy bert, nem tudom pontosan, sejtem, valószínűleg a bert a fény, csakhogy te nem az élet fényes, hanem árnyas oldala vagy, hatalmas, egyre dagadó árnyékod mázsányi súlyként nehezedik ránk, hiába csűröm-csavarom a szavakat, ha fényesnek képzellek is neved végett, ez a fény elvakít, persze, nem bennünket, hitetlen gyaurokat, akik nem hajbókolunk előtted, s nem óhajtunk Istenként tisztelni, hanem azokat, akik vakon követnek téged, igazából ennyi szót is kár rád pazarolni, kedves mi (nem) atyánk, aki nem a mennyek trónusán, csak egy bársonyszékben ülsz, akinek nincs szent Pétere, akit ördögbőrbe bújt arkangyalok vesznek körül, s aki úgy teszel, mintha ez a csonka ország maga lenne a paradicsom, ahol csak akkor maradhatunk meg, ha mindnyájan férges almát eszünk.

Mi atyánk, kivagyok tőled.