Mennyire komoly?

A politikatudományban alkalmazott demokráciaelméletek alapvetően két csoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak az úgynevezett minimalista modellek, amelyek szerint minden rendszer, ahol a politikai döntéshozók szabad választásokból kerülnek ki, demokratikus. A második csoportba tartozó elméletek ezzel szemben egy egész sor egyéb tényezőt is vizsgálnak a szólásszabadságtól kezdve a korrupción át a civil társadalom szabadságáig. A Bósza János jegyezte Nomos Regionalizmus civil szervezet beszüntetése egyértelműen olyan lépés, amely az utóbbi elmélettípus alapján kizárhatja Szlovákiát a demokratikus országok köréből.

A komáromi palacsintasütő (korábban állítólag ezzel is foglalkozott Bósza János) autonómiakísérlete minden realitást nélkülöző és kissé mulatságos kezdeményezésként indult. Minden bizonnyal az is maradt volna, ha az SNS-es ritmusra menetelő kormánykoalíció fel nem kapja az ügyet, s nem teszi meg Bószát a szlovák államiság első számú ellenségének. A belügyminisztérium másodszori elutasító álláspontja így paradox módon tényleg a demokrácia bajnokává avatja Bószát, aki egy állammal találja szemben magát saját – furcsa, de teljesen jogszerű – követelésével. Mert akármilyen véleménnyel vagyunk is a Nomos Regionalizmus kitűzött céljairól és az egész projekt életképességéről, ahhoz nem férhet kétség, hogy egy demokratikus jogállamban (az alkotmánya szerint Szlovákia is az) törvényes keretek között mindenkinek jogában áll olyan civil szervezetet működtetni, amilyet csak akar.

A belügyminisztérium döntése – amellyel Ján Slota és Anna Belousovová indítványának eleget téve megszünteti a polgári társulást – ezért intő jel, amely arra figyelmeztet, hogy az államhatalom döntéseiben nem a hatályos jogi szabályozás, hanem önmaga meggyőződése alapján jár el. Egyetlen törvény vagy rendelet sem tiltja ugyanis a területi, nemzetiségi vagy bármilyen más autonómia követelését, s még kevésbé az arról szóló vitát és tájékoztatást. Ha bárki – s Szlovákiában sajnos sokan vannak ilyenek – a Szlovák Köztársaság szuverenitását érzi fenyegetettnek az ilyen jellegű cselekvés által, az kizárólag az ő problémája, még ha az illető egy koalíciós párt elnöke is. Ha azonban a belügyminisztérium minden jogi alapot nélkülözve azonosul a fent említett állásponttal, az már az egész ország, s azon belül minden állampolgár problémája, függetlenül attól, mennyire vesszük komolyan Bósza János autonómiavízióját.