Mélyhűtött botrány

A dél-szlovákiai magyarok megélhetési politizálástól érintetlen nagyon jelentős része az elmúlt hetek élményei alapján már erre a kérdésre keresi a választ: mi történik a Magyar Koalíció Pártjának vezetésében? Tudjuk, a muszáj a politikában is nagy úr, így ne hamarkodjuk el a választ. Az azonban tényekkel bizonyítható, hogy a párt cselekvési krízisben szenved. Csak két példa a sok közül: 1. A pártvezetés lehetővé tette az EU-tagságra való felkészületlenség bírálatának „nemzetközivé válását”. Kezdődött ez a folyamat a népszavazási részvétel propagálásának melléfogásaival, és ma már ott tartunk, hogy Brüsszelből e műfajban szinte gyakrabban érkezik figyelmeztetés Szlovákia címére, mint amikor az országlás még Vladimír Mečiar kezében volt. E figyelmeztetések pikantériája, hogy a vonal innenső végén rendszerint magyar nemzetiségű szlovákiai miniszter kénytelen felvenni a kagylót. Lehet, hogy ármány húzódik meg e tendencia mögött. Ismerjük az ellendrukkereket. De hogy a magyar nemzetiségű miniszterekre Pozsonyban és Brüsszelben egyaránt rászokhattak a bírálók, az nagy mértékben annak a következménye, hogy az MKP kádereseinek malmaiban a garat üresen jár; 2. A Máért-ülésen kihagytak egy nagy lehetőséget. Most, amikor Szlovákia EU-taggá válásának küszöbén a kedvezménytörvényt illetően kiderült, mettől meddig terjedhet a magyarigazolvány akciórádiusza, itt lett volna az ideje, hogy az MKP valamelyik vezetője kimondja, amit úgyis mindenki tud: az igazolvány és a törvény körüli felhajtás Orbán Viktor pártjának kampányait szolgálta. Ha ezt megteszik, egyrészt bizonyítják, hogy jobboldali politikai erőként (a Fideszhez képest) mennyire korszerű az MKP, másrészt politikai bátorságból leckét adnak a Magyar Szocialista Pártnak, amely merészségét tekintve bizony nem oroszlánra hasonlított, amikor a parlamentben megszavazta a Duray és Tőkés tollával írott, majd a Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatot. Szlovákiai magyar groteszk, hogy az MKP vezetése nevében Csáky Pál politikai jövőjéről ma Duka Zólyomi Árpád nyilatkozgathat a sajtónak. Voltaképpen a cselekvési krízist ideologizálja meg. Ha én Duka Zólyomi helyében volnék, magam is azt mondanám, amit ő ír fel a politikai receptre: „Elemezni akarjuk a helyzetet, de nem döntünk elhamarkodottan.” Réges-régen Romániában jártam, ahol riportutam előtt úgy két héttel erős földrengés volt. Kollégáktól és politikusoktól kérdeztem, a katasztrófáról hogyan tájékoztatott a sajtó. A válasz: rövidesen írunk a földrengésről, de nem akarunk elhamarkodott következtetéseket megfogalmazni. Duka Zólyominak tökéletesen megfelel, hogy mélyhűtik az MKP problémáit. Hozzászokott, hogy már 14. éve jegelik az ő problémáját is. Szerencséje van, mert a kormánykoalíció, amelynek ő is képviselője, olyan átvilágítási törvényt hozott, hogy a pártállami titkosrendőrség tagjainak törvényhozásból való kiszűrésére csak 2006 után kerül sor. Jegelik a botrányt, de előbb-utóbb kitör. Szüksége van erre a magyar pártnak?