Mellékúton Európába

Autópályadíjak. Az átlagfizetésből élő nagy többség számára már ma is magasak, és ha csak lehet, igyekeznek elkerülni a sztrádákat. Mások szerint nevetségesen alacsonyak, amiből nemhogy új pályákat nem vagyunk képesek építeni, de a már meglévőket sem tudjuk megfelelően fenntartani. Pár héttel ezelőtt mindkét csoport igent mondott országunk európai uniós csatlakozására, az autópályák tekintetében azonban ez csak a második csoport számára jelenthet igazán jó hírt. Az Európai Unió egységes autópálya-fizetési rendszert bevezető határozatát ugyanis várhatóan már idén ősszel elfogadják. Ezt a csatlakozást követő fél éven belül nekünk is be kell vezetnünk, ami azt jelenti, hogy legkésőbb a jövő év végére elbúcsúzhatunk a sokat kárhoztatott matricáktól, és felkészülhetünk egy sokkal drágább rendszerre. Tőlünk nyugatabbra ugyanis a Magyarországról már jól ismert és elhíresült kapus fizetési rendszerek egyes változatai terjedtek el, vagyis minden útszakaszért külön kell fizetni. Nálunk ennek egy fejlettebb változata mellett döntött az állam. Az elektronikus csipkártyáknak köszönhetően így nem kell kapukat építenie a sztrádákra.

A technikai váltás többségünk számára nem lesz egyáltalán nehéz, az ársokk azonban fájdalmas lesz. Szakértők szerint jelenleg egy sofőrre 100 kilométerenként 41 koronányi autópályadíj jut. Az elektronikus fizetési rendszer bevezetését követően ez a tízszeresére nőhet. Példáért nem kell messzire menni, Ausztriában egy sofőr száz kilométerenként 22 eurót, Svájcban pedig 36 eurót fizet. Mi a 10 eurós díjunkkal így még az olcsóbb országok közé fogunk tartozni, de csak a tőlünk nyugatabbra élők számára.

Manapság Szlovákia egyes kerületei még azért hadakoznak, hogy épp az ő régiójukban épüljenek meg az autópályák. Többfrontos harc ez, ahol észak déllel, a kormány a régiókkal és a régiók egymás ellen vívják a csatát. Ahol ugyanis autópálya épül, ott hamarosan megjelennek a nyugati befektetők is, akik számára a fontossági sorrendben az első a megfelelő infrastruktúra. Félő azonban, hogy ha meg is épülnek a sokat áhított pályaszakaszok, az azokon való közlekedést addigra már valóban csak a nyugati befektetők engedhetik meg maguknak, míg a hazai lakosság nagy része almafákkal szegélyezett kanyargós mellékutakon döcöghet.