Magunknak a kritikát is!

Lakatos Krisztina nem szorul védelemre. Nem is ezért reagálok Miklós László Szárnyaszegett madártábornok c. írására, ráadásul az ominózus előadást, mivel nem hívtak meg, nem is láttam. Teljes identitászavarról árulkodik viszont az, hogy az egyik színház alkalmazottja egy másik színház előadásáról s az előadást recenzáló színikritikusról ír lesújtó véleményt. Miklós László a komáromi Jókai Színház rendezőasszisztense, s totális szereptévesztésről tanúskodik, hogy kritikát írjon a SZEVASZ Színház előadásáról, főleg úgy, hogy saját társulata színészei játszanak benne. Még akkor is így van, ha véleményének súlya van, s teljes mértékben egyetértek azzal az állításával, hogy egy újonnan létrejött színház előadását nem illeti az újszülött jogánál fogva a pozitív elbírálás. Komáromban ügyesen megoldották a pozitív visszhangot. Egyesek más színházak előadásait tapossák sárba, míg mások pozitív kritikákat írnak a recenzens lesújtó véleménye kiegyensúlyozására, mint ez egyik hetilapunkban történt. Lapjaink nem igen adnak lehetőséget, hogy a színikritikusi műfaj feltámadjon haló poraiból, az utolsó színi-kritikus tájainkon Dusza István volt, de azért már mégse a színházak írják meg a saját előadásaikról a recenziót. Ha így haladunk, akkor jelentkezem a Jókai Színházba sajtóreferensnek. A Jókairól csak szépet, a többi színházról csak rosszat fogok írni. De akkor legalább azért fizetnek.

Juhász Dósa János