Legyünk kulturáltak, toleránsak

Nagyon jól írja Schutz úr a Sme napilap egyik számában, hogy mikor figyel fel Dobroslav Trnka a képviselői immunitással rendelkező recividistára. Remélem hamarosan, ha pedig nem, akkor nálunk nem érvényesek a törvények. Ennyi gonoszság és arrogancia, amennyi Slotában van, talán csak az olyan hozzá hasonlókban van, mint Funar, Seselj stb. Ő veszi a bátorságot, és kirohan Csákyra, aki szerinte olyan, mint Duray. Nem szabad összehasonlítani az összehasonlíthatatlant. Duray még soha nem sértett meg senkit hovatartozása miatt. Hogy igyekszik védelmezni az érdekeinket? Ez helyes.

Vegyes házasságban élek. Három gyerekem már nem két-, hanem háromnyelvű. Mindig igyekeztem őket úgy nevelni, hogy semmilyen gyűlölet ne legyen bennük. Legyenek kulturáltak és toleránsak mindenkivel szemben.

Csodálkozom azon a 11–12%-on, amely Slotát választja, mert ezzel csak a saját primitívségét bizonyítja. Ilyen politika csak a radikalizációhoz vezet, mind a két oldalon.

A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban csak annyit: én 8 éves voltam, amikor a szüleim meghaltak. Apám valahol a Don-kanyarban esett el, anyámat pedig itthon egy orosz gránát ölte meg. Kétszer lettünk vesztesek, mert sem a saját országunk nem törődött velünk, sem a magyarok. Ezek az emberek voltak fasiszták, kollaboránsok, Maďarič miniszter? Aztán jöttek a Beneš-dekrétumok, melyek szerint a mai napig háborús bűnösök vagyunk.

Sajnos, én nem látom különbséget Maďarič, Slota vagy Fico és több más politikus között, talán csak annyit, hogy Slota vulgáris, a többiek egy kicsit diplomatikusabbak, de ugyanazt gondolják és támogatják. Emlékezzünk Maďarič kijelentésére, hogy a magyarok nem voltak kitelepítve, azért, mert magyarok, csak a háborús bűnösök és az árulók. Ha árulók voltak a mi szomszédaink, három egyszerű, becsületes család, akkor én is áruló vagyok és a többi 600 ezer magyar is. Nem is beszélve arról a sok-sok ezer reszlovakizáltról, akik kénytelenek voltak nemzetiséget választani, de lelkükben magyarok maradtak. Láttam azokat a „mateosz“ autókat, melyekre a sok síró gyereket, nőt és öregembert pakolták. Ha van Maďaričban egy szemernyi becsület, tisztesség, akkor más hangnemet választ. Miben bűnösek ezek az emberek, akiket kizavartak saját házukból és deportálták Csehországba és Magyarországra? Láttam a betelepítetteket. Ezeknek jóformán semmijük sem volt.

Nagyon sokszor hallom, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul. Nekem más a véleményem. Sok magyar falut bejártam, és ha valahová bementem, de tudtam, hogy magyarok, mindig szlovákul szólaltam meg. Kíváncsi voltam, milyen szinten kapom meg a választ. Természetesen néhol voltak problémák, de mindenütt tudtak szlovákul. Kinek mi köze ahhoz, hogyan beszélek? Mi itt nem élünk idegen országban, itt születtünk, itt vannak gyökereink már 375-től a görög és római történetírók művei szerint.

Már pontosan nem tudom mikor, de egy illető a Sme napilap hasábjain arról írt, hogy az ő nagyapja kikapott az iskolában, mert nem tudta magyarul a Miatyánkot. Nekem is van egy hasonló történetem. A Rozsnyói járás egy kis falujában születtem, ott jártam elemi iskolába. Szlovákul egy szót sem tudtunk. Nem tudtuk folyékonyan elmondani a „vlastivedát”, ezért kaptunk tanítónktól, Olexától körmöst vagy néhány botütést a fenekünkre fűzfabottal.

?Máté János, Kassa