Különféle hangon, egy szívből

A spanyol himnusz zenéje az 1761-ből származó Királyi induló (Marcha Real), szerzője ismeretlen. II. Izabella uralkodása alatt vált Spanyolország hivatalos himnuszává. Korábbi szövegét, José María Pemán versét, amelyre még a múlt század 30-as éveiben adta áldását Francisco Franco jobboldali diktátor, 1978 óta tilos énekelni. Az abban az évben elfogadott demokratikus alkotmány ugyanis csak a zenét hagyta jóvá.

A mű ettől kezdve csak zenekari változatban „élt” – mint az NDK himnusza, amelyet Erich Honecker hatalomra jutásának éve (1971) után fosztottak meg szövegétől. A keletnémet himnusz záró soraiban ugyanis a „Németország, egységes hazánk” kifejezés szerepelt. Keletkezésekor, 1949-ben mind Kelet-, mind Nyugat-Németországban bizonyosra vették, hogy a német állam és nemzet egysége pár év után helyreáll. A 70-es évek elején, az NDK és az NSZK kölcsönös elismerése és ENSZ-felvétele nyomán már tudni lehetett, hogy a megosztottság hosszabb távú lesz.

A spanyolok 30 éven át tűrték azt a furcsa helyzetet, hogy ünnepi alkalmakkor, sportversenyeken legföljebb dúdolhatják a himnuszukat. Az ötlet az új szöveg írására Alejandro Blancónak, a spanyol olimpiai bizottság elnökének a fejében fogant meg, amikor 2006-ban az FC Liverpool stadionjában megtekintett egy labdarúgó-mérkőzést. Mély benyomást tett rá, ahogyan 40 ezer helyi szurkoló énekelte teli torokból a You'll never walk alone-t, a Liverpool „him?nuszát”.

A tavaly kiírt pályázatra több mint 2000 pályamű érkezett. Egy amatőr költő, Paulino Cubero alkotását nyilvánította győztesnek a zsűri, amelyben irodalmár, zenetudós, történész, zeneszerző és egy atléta kapott helyet. Ahhoz, hogy a vers a himnusz szövegévé váljon, 500 ezer támogató aláírásra van szükség. Ha ez megvan, akkor kerülhet a szöveg a madridi parlament elé jóváhagyásra.

Már a pályázat kiírásakor sokan úgy vélték, nem koronázhatja siker a vállalkozást. Hogyan is lehetne a himnusznak olyan szöveget adni, amely megfelel a részben saját nyelvvel és kultúrával büszkélkedő valamennyi régiónak, köztük azoknak is, amelyek hideglelést kapnak a „nemzeti identitás” hangoztatásától?

A szkeptikusok jóslatát megerősítik az első reagálások. A Cubero-vers kezdő sora – Viva Espana (éljen Spanyolország) – a Franco-diktatúra alatti változat nyitó sorával azonos. Emiatt főként a baloldalon kelthet ellenszenvet, és aligha arat tetszést Baszkföld és Katalónia szeparatistáinak körében.

A második strófa első sora (Szeresd a hazát) kívülállók fülében ártatlanul csenghet, ám sok spanyol számára ez is a jobboldali diktatúra évtizedeit idézi. Franco tábornok azon rögeszméjét, hogy Spanyolország egységes nemzetállam, mely vasszigorral fojtja el a függetlenségre törekvő katalánok, baszkok és mások vágyait. A kezdő strófa elismeri az ország sok?színűségét, amikor arról szól, „énekeljünk együtt, különféle hangon, egy szívből”, ám a politikai pártok első reagálása nem biztató. „Ez a szöveg bűzlik” – jelentette ki Gaspar Llamazares. Az Egyesült Baloldal vezetője úgy véli, a strófák a Franco-diktatúrára emlékeztetnek, amikor a nemzeti jelképekről a politikai jobboldal jutott az emberek eszébe.

A spanyol konzervatívok sem igazán lelkesednek az új szövegért. Az ellenzéki Néppárt vezére, Mariano Rajoy azonban jobbnak látta, ha nyilvánosan egyelőre nem foglal állást a versről. Első hallásra meglepően józanul nyilatkozott a parlamenti katalán szeparatisták pártjának szóvivője. Joan Tarda leszögezte: ésszerű dolog, hogy a spanyol nemzet himnuszának is legyen szövege. „Éppen úgy, ahogyan a mi katalán nemzetünknek is van saját him?nusza” – tette hozzá, az Els Segadorsra utalva. Ez utóbbi arra buzdítja Katalánia népét, hogy „sarlóval aprítsa” a spanyol betolakodókat. Tarda pragmatizmusának valódi oka abban rejlik, hogy a spanyol himnusszal felértékelődik a katalánoké. Mindkét nemzetnek (a 2005-ben Madriddal kialkudott új autonóm alkotmány nemzetként definiálja a katalánokat) saját himnusza van, tehát egyenrangúak. Innen már csak egy lépés a barcelonai szeparatisták követelése: a kiválás a spanyol államból.

A spanyoloktól nyelvileg is távol eső baszkok helyzete közismert: az ETA évtizedek óta vív fegyveres harcot Baszkföld önállóságáért. Újabban mozgolódnak az andalúzok és a galíciaiak is. Az előbbiek a helyi alkotmány átírásakor bevezették a „nemzeti realitást” mint közigazgatási fogalmat (az autonóm régió helyett). Az utóbbiak tavaly óta ádáz harcot vívnak saját alkotmányuk átírásáért. A cél a galíciai „nem?zet” fogalmának bevezetése, a spanyol és a galíciai nyelvjárás egyenrangú használata, valamint 21 milliárd euró kicsikarása Madridtól a megkezdett beruházásokra (gyorsvasúti vonalak, autópályák). A legújabb ötlet: az ország északnyugati csücskében fekvő Galíciában állítsák egy órával vissza az időt. Ezáltal Santiago de Compostelában nem a madridival, hanem a lisszabonival (meg a londonival) azonos időt mutatnának az órák.