Kit érdekel, hogy 80 százalék lett a 25-ből?

Örvendezzünk! Nagyszombatban épül az új autógyár. Ez ritka jó hír, már csak azért is, mert ez az első, igazán nagy zöldmezős beruházása az országnak. A pozsonyi Volkswagen vagy akár az esztergomi Suzuki példája bizonyítja, hogy az autógyárak munkásaikat tűrhetően megfizetik, a hozzájuk kapcsolódó bedolgozó hálózatok pedig hamisítatlan gazdaságfejlesztési impulzusok. Most már csak azért izguljunk, hogy a nagy terv megvalósítása ne csúszszon el valamilyen banánhéjon. Az államigazgatás – legalábbis a kormány – egyelőre nagyon igyekszik. Kár, hogy ez csak az ilyen kaliberű projektumok esetében van így, hasonló rugalmasságot a vállalkozások úgy általában is megérdemelnének. Egyébként pedig, ha a nagyszombati ipari park esetében ilyen valóban dicséretre méltó gyorsasággal lehetett reagálni, nem is beszélve a 6,5 milliárd koronás állami befektetésről, akkor felmerül a kérdés, miért topog egy helyben az alig 30 millió koronás támogatást igénylő bősi ipari park ügye? Talán nem akad, aki ebben az ügyben fent nyitogassa az ajtókat?

Bár a parlamenti képviselőket és más közpénzből fizetett politikusokat nyilván kifárasztotta, hogy tavaly ősszel két kampány keretében is a nép közé kellett járniuk, azért egyéb fárasztó témákat is a figyelmükbe ajánlhatunk. Nehezen, de megemésztettük a közüzemi szolgáltatások árának emelését. Igen ám, csak éppen kiderült, hogy amit 25 százalékos villanyáram-emelésnek mondtak, az sokak számára 80 százalék. Ez pedig már nagyon durva dolog, mondhatnánk, politikai botrány. Sok választó nyilván jó néven venné, ha arról hallana, hogy ez kedvenc politikusainak is szemet szúrt. És mivel a Nyugat-Szlovákiában ily módon sújtott 16 ezer háztartás közül jócskán van dél-szlovákiai, esetleg a mi választott politikusaink is véleményt mondhatnának az ügyben. Vagy legalább megnyugtathatnák az érintetteket, hogy ez az emelés volt a végső. No, meg támogathatnák az elképzelést, hogy az árszabályozó hivatal hozza szépen nyilvánosságra, mi alapján számolja a tarifákat és mekkora hasznot biztosít az energetikai cégeknek.

A héten egy sor új információ látott napvilágot a szociális minisztérium idei terveiről. Míg korábban ez a reszort nem tartozott az igazán közlékeny hivatalok közé, a kormányváltás óta nagyot változott a helyzet. Nem vagyunk hozzászokva, hogy ennyi mindenről ilyen korán értesüljünk, így kapkodjuk a fejünket. A héten megtudtuk, hogy a nyugdíjreform eltérhet az eddig hallottól, a családi pótlékok adókedvezménnyé alakulhatnak át és tovább változnak a szociális segélyezés szabályai. Mindegyik téma ezer új kérdést vet fel, amelyre még az illetékesek sem tudnak válaszolni, bár emiatt nem szeretnénk lebeszélni őket a korai tájékoztatás jó szokásáról. Még egy fontos információ: a betegsegéllyel is azt tervezik, hogy csak a napi kereset 55 százaléka lenne, ami szintén nagy változást jelentene a mostani állapotokhoz képest.

Bár a hét híre az új autógyár, ne feledkezzünk el arról a bejelentésről sem, hogy a vállalatok társasági adó címén tavaly több milliárd koronával többet fizettek be a tervezettnél. Jól emlékszünk még az 1999-ben a kormányon belül kitört vitára, amikor a baloldali Schmögnerová nem akarta 40 százalék alá engedni a társasági adót, a jobboldali Mikloš pedig 20 százalékot szeretett volna. Az idő az utóbbit igazolta, aki ennek fényében most már nyugodtan előveheti egykori tervét. A szakértők szerint egyébként a cégek adózási kedve akkor javul, ha már a bevételek eltitkolásának költségei magasabbak a megtakarításnál. ĺgy tehát újabb területen tértünk át a bevált útra, aminek meg is lett a gyümölcse. Miklošék 2003-ra nagy adóreformot terveznek, kíváncsian várjuk a részleteket.