Ingyenebéd potyautasoknak – Budapestről

A közgazdaságtan azért ismeri ezt a kifejezést, potyautas-jelenségnek nevezi. A pontosság kedvéért le kell szögezni, hogy ez a szűkebb értelmű fogalom azt fejezi ki, hogy valaki anélkül élvezi más személy erőfeszítéseinek a hasznát, hogy részt vállalna a költségekben.A modern, történeti távlatból nézve szociális és szolidáris államokban jellemzőek az „ingyenebédek”. Talán a legjobb példa az ingyenes felsőoktatás. A tandíjmentességet a nyugati jóléti államok egyik vívmányának tartják, melynek segítségével sikerült kialakítani a tudásközpontú társadalmat. Az ingyenebédnek ezt a formáját a lakosság túlnyomó része előremutatónak és megőrzendőnek tartja. A potyautas kérdésben ellenben alig találni olyat, aki például egyetértene azzal, hogy az is részesüljön teljes szociális ellátásban, aki maga egyáltalán nem fizet járulékot. Az ingyenebéd kérdése jelentős részben vallási, párt-hovatartozási és világnézeti kérdés, és nagy szerepet játszik a hagyomány is. Nem mindegy, hogy a támogatás jelentős része a közép- és a felső osztálytól származik önkéntes formában, vagy az állami újraelosztás jut el a befizetőktől a kedvezményezettekig. A közép-kelet-európai társadalmak egyik jelentős gondja az is, hogy keresik az ideális arányt a szolidaritás és az öngondoskodás között. Persze a vita legmeghatározóbb paramétere az állam gazdasági ereje, de ugyanúgy itt is fontos a tradíció. A szocializmus évtizedei sokakba beleégették a „nekem ez jár” elvárást. A kérdés a felvidéki magyarság esetében talán még komolyabb, ugyanis itt az ingyenebéd különféle formáit egy másik ország, pontosabban egy másik ország adófizetői gazdálkodják ki. Ha az utóbbi szűk huszonhárom év kifizetéseit vesszük figyelembe, forintban számolva legalább tizenegy, ha nem tizenkét jegyű összegről beszélhetünk. Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy legyen valaki ádáz ellensége az aktuális magyar politikának, higgyen a liberalizmusban, netán a kommunizmusban, legyen szegény avagy képviselő-csemete, tenyerét kérőn fordítja a magyarországi pénzforrások felé. A magyarországi ingyenebédért való marakodás immár bő húsz éve a felvidéki magyarságnak is sajátja, a támogatások így sok esetben inkább viszályt szítanak, mintsem a megmaradást szolgálnák.