India szerepe megnőtt a térségben

Az India és Pakisztán közötti konfliktus az elmúlt évtizedben állandó feszültségforrást jelentett Ázsiában. A két dél-ázsiai ország már 1947, a britektől elnyert függetlenség óta szemben állt egymással, sőt már három háborút is megvívtak. A hidegháború idején azonban marakodásuk „csak” a kelet-nyugati szembenállás egyik mellékhadszíntere volt, azt követően viszont Földünk egyik elsőszámú válsággócává lépett elő. A konfliktus súlyát óriási mértékben megnövelte, hogy mára már mindkét ország hivatalosan is rendelkezik atomfegyverekkel (bár India egyes források szerint már 1974-ben kísérleti robbantást hajtott végre). A konfliktus tárgya nagyrészt Kasmír. Amikor a britek 1947-ben kivonultak Brit Indiából, vallási alapon kettéosztották az országot. Létrejött a muzulmán többségű Pakisztán, amely akkor még Kelet- és Nyugat-Pakisztánból állt. A keleti rész az 1971-es indiai–pakisztáni háború után Banglades néven független lett, India nagy örömére és ennek megfelelően intenzív támogatásával (persze azért India és Banglades kapcsolata sem felhőtlen, határviták is terhelik). Brit India hindu többségű területein pedig megalakult a mai India. A brit indiai területek vallási alapon történő kettéosztása azonban nem sikerült teljesen. Rengeteg volt a vegyes lakosságú terület, ahol hinduk és muzulmánok egyaránt éltek, így a kettéosztás számtalan emberi tragédiával járt (lakosságcsere stb.). Ami azonban még ettől is fontosabb, a muzulmán többségű Kasmír és Dzsammu Indiához került, azzal, hogy később népszavazás dönt hovatartozásáról, esetleg függetlenségéről. A népszavazás „természetesen” nem valósult meg, s a terület állandó feszültségforrás lett. Kasmírban viszonylag intenzív harcok folynak néhány helyi szeparatista csoport és a központi indiai kormány között. India azzal vádolja Pakisztánt, hogy katonai támogatást nyújt ezen erőknek, Iszlámábád ezt tagadja, mondván, csak erkölcsileg támogatja a mozgalmakat, mivel céljaikkal egyetért. A szeptember 11-ét követő amerikai akciók a közép-ázsiai térségben természetesen nem maradtak hatás nélkül a két dél-ázsiai rivális pozícióira sem. Bár Pakisztán szerepe kulcsfontosságú volt az Afganisztán területén végrehajtott amerikai akciókban – elsősorban légterének átengedése miatt, mivel az amerikai csapásmérő légi egységek többsége az Indiai-óceánról repült be az afganisztáni légtérbe – Iszlámábád szerepe, súlya a térségben mégis drámaian csökkent. Ez három okkal magyarázható. Az egyik, hogy a Talibán rendszer megbukott Afganisztánban. Mivel az említett rendszerre Pakisztánnak meglehetősen nagy befolyása volt (a pakisztáni titkosszolgálat nagyon aktív volt már a Talibán hatalomszerzésében is), az új kabuli kormányzatra pedig éppen ezért igen kicsi, Iszlámábád szerepe Afganisztán és a térség jövőjének alakításában csökkent. Szintén fontos ok, hogy Pakisztán hagyományos szövetségese, Kína is arra törekszik, hogy javuljanak kapcsolatai Indiával, ennek következménye pedig automatikusan Iszlámábád ázsiójának csökkenése. A harmadik ok, hogy Pakisztán riválisának, Indiának a szerepe jelentősen megnőtt. Mára India vált az USA legfőbb dél-ázsiai szövetségesévé Pakisztán helyett. Egyrészt India sokkal erősebb, és ráadásul saját maga is ugyanazokkal az erőkkel harcol, mint Amerika: a muzulmán szélsőségesekkel (s nem elhanyagolható Kínával szembeni egyensúlyteremtő szerepe sem). Éppen ezért Washington, amely eddig igyekezett magát távol tartani attól, hogy állást kelljen foglalnia a Kasmír ügyében, most az indiai álláspontot támogatja (az USA is felszólította Iszlámábádot, hogy fejezze be a kasmíri India-ellenes erők támogatását). Ráadásul India többé-kevésbé demokratikus állam (emlékezetes volt, amikor Clinton amerikai elnök Indiába látogatott és a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését úgy kommentálta, mint a „világ két legnagyobb demokráciája” közötti szövetséget), ami Pakisztánról egyáltalán nem mondható el (maga Pervez Musarraf elnök-tábornok is katonai pucscsal jutott hatalomra). India gazdaságilag, demográfiailag és katonailag is sokkal erősebb, mint riválisa. Ha egy hagyományos fegyverekkel vívott háború törne ki, Pakisztánnak esélye sem lenne a számbeli és technikai fölényben lévő indiai hadsereggel (és légierővel, haditengerészettel) szemben. Ezért Iszlámábád csak a nukleáris elrettentésben bízhat, azonban Újdelhi lehetőségei, nukleáris arzenálja is többszöröse a pakisztáninak (becslések szerint India kb. 40-60, Pakisztán 15-20 robbanófejjel rendelkezik). Az, hogy India bejelentette, elsőként nem használ atomfegyvert, tekinthető a józan ész győzelmének is. Azonban van egy másik oldala is. Mivel az indiai hagyományos fegyveres erők sokkal erősebbek, Újdelhinek nem áll szándékában és érdekében az esetleges konfliktus nukleáris háborúvá fejlődése, mivel győzelme a hagyományos fegyverekkel vívott háborúban szinte biztosra vehető. ĺgy érthető, hogy elsőként nem vet be atomfegyvert. A szeptemberi terrortámadás és az azt követő események után India megpróbálja kihasználni megerősödött szerepét és helyzetét a kasmíri probléma, sőt az egész indiai–pakisztáni viszály számára kedvező lezárására. Mivel maga mögött tudhatja az USA támogatását is, intenzív nyomást gyakorol Iszlámábádra, hogy céljait elérje. Ebben a helyzetben Pakisztánnak igen beszűkültek a lehetőségei (ráadásul az említett okok miatt nem igazán számíthat hagyományos szövetségese, Kína támogatására sem). Ha el akarja kerülni a jelenlegi konfliktus elfajulását, engednie kell, még ha presztízsveszteséget is szenved.