Identitáskeresés

A feledékenység kegyes pszichés tünet – ennek köszönhetően vagyunk képesek túlélni életünk kellemetlen szakaszait. Ha viszont valaki a feledékenységre rendezkedik be, mert úgy kényelmesebb, érvényét veszíti a „kegyes” jelző, s helyébe a „látszólag kényelmes” kínálkozik. Kelet-Európa a feledékenységre rendezkedett be, s ez a múlt század egymást követő tragédiáit nézve nem is csoda. Rosszabb a helyzet, ha tragédiák évtizedei után egy vagy több társadalom képtelen lemondani a „hagyjuk a múltat” gyakorlatáról, hiszen így önmagát veszélyezteti.

A szlovákiai kommunista utódpárt mizériája látszólag beteljesedett. A legszegényebb rétegeket védő retorika, de az ennek homlokegyenest ellentmondó gyakorlat a pártot a három százalék alá, az úgynevezett elsőválasztóknál az egy százalék határára tolta. Koncošék tehát valószínűleg már csak tehetetlenségből állítanak listát, mert szeptember után arról a listáról ugyan senki nem vonul a parlamentbe. A baloldal előbb kommunista identitásával hadakozva, később érdekcsoportjait védve ugyanis szépen lassan lemondott a választóról, s a választó ezt az idén valószínűleg megköszöni. Azt elfogadtuk, hogy a negyvenéves kommunista rendszernek igenis voltak támogatottjai a kisemberek között is, és az is érthető, hogy sokan visszasírják a kétkoronás tejet, de főleg a korona hetvenes sört. ĺgy a Demokratikus Baloldal Pártjának egy évtizedet meghaladó agóniáját volt kinek támogatnia. Azt viszont a kisember sem tűrte el, hogy a Devín Bank, az energiaipari lobbi, a gázipar eddig ellenőrizetlen kiskirályai és a szövetkezetben a másokét sajátjukként használók fontosabbak voltak Migaš és Koncoš számára, mint a szociális hálót várók s használók ezrei. A baloldal egy időre 13 évvel a rendszerváltás után vált, úgymond, pejoratívummá. Ezt megelőzendő az úgynevezett reformbaloldaliak új pártot alapítottak, várva, hogy a baloldali választó majd hozzájuk igazol. Emlékezetkiesés elkerülése végett egy-két adat: a mai reformbaloldaliak ugyanúgy nem szavazták meg a rendszerváltás törvényeit, ugyanúgy Mečiar támogatói voltak ellenzékből, majd később a kormány ellenzéke koalícióból. A Devín Bank őket ugyanúgy finanszírozta, az energiaipari lobbi nemkülönben. Sem Koncošék, sem Weissék nem mondhatják magukról, hogy modern baloldali értékeket képviselnek: munkájuk a bolsevik típusú apparatcsikpártban sem modern, sem haladó, sem adófizető kisembert támogató nem volt. A baloldal lehet, csak most alakul, még nem tudni, milyen lesz, de ha a posztkommunisták újabb identitáskeresésének eredményeként alakul, akkor nem lesz más, mint az elmúlt 13 évben.

A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa