Háborús hangulat

A közvélemény a délszláv és a boszniai háborút elkönyvelte egyfajta anomáliának, a NATO-tagság pedig elhozta a középeurópai államoknak a sorkatonai szolgálat eltörlését. Huszonöt évvel a bársonyos forradalom után azonban visszatért a háborútól való félelem, a szomszédban katonai konfliktus, konvencionális hadviselés zajlik. Az ukrán helyzet hatására mérvadó politikusok és elmezők lebegtetik a háború lehetőségét (leginkább taktikából), a szlovákiai sajtóban pedig hírértékkel bír, hogy januárban tizenkétezren írásban tagadták meg a katonai szolgálatot válsághelyzet esetére.  Mikor háborúról beszélünk, érdemes tudatosítani, hogy a fegyveres konfliktusok jellege az utóbbi időben nagyon megváltozott. Alig öt éve még általánosan elfogadott, progresszív nézetnek számított, hogy hagyományos katonai hadműveletekről nincs értelme beszélni, a jövő háborúit rejtőző terroristasejtek vívják majd a hatóságokkal. A konfliktusokat eszerint nem az dönti el, hogy kinek vannak jobb tankjai és haditechnikai felszereltsége, hanem melyik csoport van tisztában a másik lépéseivel és képes megelőző csapásokat mérni ellenfelére. Mindehhez képest az utóbbi időben másféle, a terrorizmuson jócskán túlmutató konfliktusok robbantak ki a térségben, ami fokozza a tömegek bizonytalanságát. A Közel-Keleten az Iszlám Állam hozott létre egy mesterséges államot, a szükséges struktúrával, Ukrajnában pedig valós frontvonalak alakultak ki az oroszbarát szakadárok és a hadsereg között, azaz „standard” frontvonal alakult ki a fegyverviselő felek között. Annak a lebegtetése, hogy az orosz hadsereg képes-e elfoglalni Varsót vagy valamelyik balti államot, szintén hozzájárul ahhoz, hogy egyre idegesebbé váljon a közhangulat – miközben egyetlen országnak sem érdeke a valós katonai konfliktus.  Ugyanakkor ha a közelben háború dúl, felértékelődik annak a jelentősége, mennyire működőképes egy hadsereg. A magyar és a szlovák nem számít annak, egyáltalán az is kérdés, érdemben képes lenne-e megvédeni a NATO a térséget egy katonai inváziótól.  A szolgálatot elutasító tizenkétezer fő e szempontból nem oszt, nem szoroz, hiszen az elméletileg mozgósítható erők számához képest csak egy kis töredéket jelentenek, inkább arról ad képet, milyen kevéssé kötődnek az állampolgárok a saját államukhoz. Szlovákiának csak különbejáratú szerencséje, hogy igazából mindegy, menynyien tagadják meg a fegyveres szolgálatot. Közvetlen konfliktus az ukrajnai helyzet ellenére sem fenyeget, a terrorizmus meg csak áttételesen jelent veszélyt – bevándorlók alig vannak.