G7 – megint Putyin nélkül

A G7-nek nevezett csoport 1975-től azért találkozik állam- és kormányfői szinten évente egyszer, hogy a legkomolyabb nemzetközi témákról szűk körben, hatékonyan, zárt ajtók mögött egyeztessen. 1994-ben már meghívták Borisz Jelcint is, majd 1998-ban hivatalosan is G8-ra bővült a csoport, Oroszországgal kiegészítve az USA, Németország, az Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Olaszország és Japán alkotta. Bár Moszkva azóta sem nőtt fel hozzájuk gazdasági értelemben, politikailag fontosnak tartották az integrációját.

1998 azonban turbulens év volt Oroszország számára, a pénzügyi válság következtében az 1999-es millenniumi szilveszterre Vlagyimir Putyin átvette az elnöki hatalmat az addigra elbizonytalanodó Jelcintől. A kezdeti években belső hatalmát szilárdította meg és a második csecsenföldi háborúval demonstrálta eltökéltségét, hogy a Független Államok Közössége nem fog további területeket elengedni.

A csecsenföldi vérengzések, a grúziai háború, a politikai gyilkosságok, a civil társadalommal szembeni bizalmatlanság ellenére a két elnöki és egy miniszterelnöki ciklus után újra államfővé előlépő Putyint egészen az ukrajnai válság legforróbb pontjáig a csoport tagjának tekintette a G7. A Krím félsziget elcsatolása miatt azonban kiesett az elitklubból.

Ezzel kapcsolatban a Schloss Elmauban tartott mostani találkozón a kanadai miniszterelnök, Stephen Harper tette a legélesebb megjegyzést, miszerint ő soha többé nem tudja elképzelni Putyint a G7-ek asztalánál.

A terrorfenyegetettség, a szegénység, az ebola és a klímaváltozás mellett az Oroszországgal szembeni szankciók is napirenden voltak. Angela Merkel és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt hangoztatta, hogy a szankciókat aligha fogják enyhíteni, sőt, az ukrajnai helyzet további eszkalálódása esetén még súlyosíthatják azokat. A gazdasági értelemben pórul járt uniós tagországok számára már korábban felvetődött egy alap létrehozása, amely kárpótolná a kiesett kereskedelmi bevételek miatt, ebben azonban nem történt előrelépés.

Úgy tűnik, Putyin végleg kiesett a G7-ből. A Nyugattal való kekeckedés, az egyezségek felrúgása és a nyers erőpolitika a szankciókhoz, és ezáltal a rubel súlyos leértékelődéséhez vezetett. Putyin hatalma ugyanakkor nagyrészt az orosz jóléti rendszerek fenntarthatóságán nyugszik, így a kieső bevételeket ideologizálással és harciassággal igyekszik pótolni. A 22-es csapdája beszippantotta, és aligha tud ebből a helyzetből sértetlenül kikecmeregni.