SOROZATDARÁLÓ: Már megint meghalt valaki gazdagéknál

Hatalmas kis hazugságok, Tudhattad volna, Kilenc idegen… A tökéletes párral tovább bővült Nicole Kidman sajátos sorozatuniverzuma. Ha filmekről van szó, a színésznő híres arról, hogy rendkívül merészen és változatosan választ szerepeket, ám a sorozatok frontján jóval konzervatívabb. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor A tökéletes pár igazából egy szappanoperai jegyekkel erősen felturbózott Agatha Christie-klón. Sok-sok gazdag ember összegyűlik egy világtól viszonylag elzárt, képeslapokra illő szépségű helyen, ám ahelyett, hogy jól éreznék magukat, inkább intrikálnak, és a nap végére az egyiküket holtan találják. Christie-hez képest azonban fontos különbség, hogy ebben a történetben nincs zseniális, különc nyomozó, a helyi rendőrök a maguk eszközeivel próbálják felgöngyölíteni a szövevényes ügyet, s ennek érdekében mindenkit kihallgatnak, akit csak lehetséges. A kihallgatás képsorai rendre megszakítják a történet szövését, adva egy extra réteget a mesélés formájához.
Az Agatha Christie-s hasonlat ellenére A tökéletes párt mégsem lehet simán kriminek nevezni. Már az epizódokat indító szereplőgárdás tánc sejteti, hogy gyilkosság ide vagy oda, ezt a sorozatot talán nem kell annyira komolyan venni. Bár Susanne Bier a pályája első felében meglehetősen intim dán drámák rendezésén edződött, a sorozatot nézve ez nem igazán érződik: egyértelműen limonádéként állt hozzá. A szereplők már-már komikusan eltúlzottan viselkednek, és annyi titkos románc, eltitkolt viszony bontakozik ki a szemünk előtt az epizódok során, hogy egy idő után már nehéz őket komolyan venni, főképp, hogy az alkotók sem teszik.
Az egyik legnagyobb gond az, hogy ugyan A tökéletes pár próbál szexi sorozatnak látszani, mégsem lesz az. Hiába van teli vonzó fiatal és kevésbé fiatal sztárokkal és sztárpalántákkal, és hiába játszik fontos szerepet benne a szexualitás, az alkotóknak nem sikerül igazán fülledtté varázsolniuk a történetet. Emellett logikai bakik is nehezítik az élvezetet, főképp, ahogy haladunk előre az időben. Az első két rész még be tudja húzni a nézőt, hogy aztán a sztori epizódról epizódra jobban essen szét, egészen hihetetlen – és hiteltelen – mellékszálakat, karakter-háttérsztorikat és motivációkat produkálva. Nézőként némileg vigasztal, hogy legalább csuda hangulatos tengerparti tájakat és csoda szép embereket vizslathatunk, ám ennek a varázsa sajnos nem tart ki hat részen keresztül.
A mai sorozatokhoz képest A tökéletes pár egyáltalán nem hosszú, mégis gyorsan rájövünk, hogy ebben a sztoriban még hatepizódnyi anyag sem rejlett. Nicole Kidman túl tehetséges színésznő ahhoz, hogy ilyen felejthető netflixes limonádékra pazarolja a tehetségét, és ugyanez az amúgy rendkívül nívós színészgárda javáról is elmondható.

 Tóth Csaba