Koldusok országa

Maga a koldulás nálunk nem számít bűncselekménynek. A szabálysértési törvény szerint, aki kiskorú személy társaságában koldul, szabálysértést követ el. Az is felelősségre vonható, aki közterületen olyan módon koldul, hogy a járókelőket pénz átadása céljából leszólítja, továbbá az is szabálysértést követ el, aki házról házra, illetve lakásról lakásra járva kéreget.

Egyes önkormányzatok a saját kezükbe vették a dolgot, és egyszerűen kitiltották a koldusokat a forgalmas helyekről. Ehhez az esetek többségében nincs joguk, csak ha lakossági panasz érkezik a kéregetők ellen. A bizonyítás viszont elég nehéz, hiszen a városi rendőröknek nincs idejük (ahogy az államnak sincs) hosszasan figyelni egy-egy koldus viselkedését.

A pozsonyi főpályaudvaron egy időben rendszeresen feltűntek a vonatjegyre gyűjtők, akiknek már csak egy euró vagy ötven cent hiányzott ahhoz, hogy hazautazhassnak. Ezt persze nem lehet heteken át művelni, mert a rendszeresen utazók hamar rájönnek a turpisságra. Úgyhogy a módszer mára kiment a divatból, ahogy a tenyérjóslás is, amikor a vonatra, buszra várakozók jövőjét kívánta megmondani egy-egy asszonyság néhány euróért. Mivel nem akartak molesztálni, csak halkan odasúgták a lehetőséget, és aki elutasította, azt már valamivel hangosabban jól megátkozták. Én is kaptam néhány ilyen átkot – ki tudja, lehet, hogy ezek miatt boldogultam nehezebben az adott héten, hónapban...

A legfurfangosabb koldussal egy ligetfalui szupermarket előtt találkoztam. Az illető naphosszat a bevásárlókocsi-tároló mellett álldogállt, és a kocsikba bedugott érmék érdekelték: az ötvencentesek, eurósok. Általában sikerrel járt, mert az érme kivételének pillanatában az ember nem mondhatja, hogy nincs nála apró. Aztán eltűnt a törzshelyéről, talán mert ma már szinte mindenkinél van műanyag zseton, vagy mert a biztonsági őrök megelégelték a dolgot.

Nehéz eldönteni, ki a valóban rászoruló, de eleve gyanús, ha nem fogad el ételt, csakis pénzt, vagy ha átlátszó mondókával áll elő, például halálos beteg gyermeke műtétjére gyűjt – mert e célra nehezen lehetne fémpénzből összegyűjteni a szükséges összeget.

Svédországban a kormány már azt fontolgatja, hogy egyszerűen betiltják a koldulást. Mégpedig azért, mert a 2010-es évektől kezdve egyre több kelet-európai érkezett konkrétan e célból abba az országba, ahol korábban szinte ismeretlen volt a koldulás. A Svéd Demokraták egyébként már a 2022-es választás előtt is azzal kampányoltak, hogy leszámolnak a koldulással. Most szakértőket kértek fel, hogy vizsgálják meg az országos tilalom lehetőségét.

Vagyis azok a romániai koldusok, akik a kilencvenes évek vége felé jelentek meg nálunk a nagyobb városokban, országuk EU-s csatlakozása után áttették székhelyüket a gazdag, északi államba. És bizony sok honfi társunk is kihasználja a szabad mozgás lehetőségét, a kéregetést ugyanolyan munkának tekintve, mint mondjuk a mosogatást. Szép bizonyítványt állítanak ki nekünk. És hát komoly összegekről hallani... De ezt inkább le se írom, nehogy tippet adjak valakinek.