Fölösleges a riogatás

Két komoly kifogást lehet felróni az ellenzéknek a Lisszaboni Egyezmény ratifikációja és a médiatörvény körül folyó parlamenti huzavona kapcsán. Az egyik, miért nem szentelt az ellenzék több figyelmet a fenntartható demokrácia megerősítésére akkor, amikor kormányon volt. Miért nem fogadott el egy modern médiatörvényt, egy modern közoktatási törvényt, miért nem dolgozta ki és hagyta jóvá a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt? A másik kifogás arra vonatkozik, miért (megint) az utolsó pillanatban ébredt fel az ellenzék? Nyilvánvaló volt, hogy szavazatai nélkül a Lisszaboni Egyez?ményt, melynek ratifikálása alkotmányos, háromötödös többséget igényel, nem lehet elfogadni. Az MKP és az SDKÚ azelőtt egyszer sem kifogásolta a ratifikáció értelmetlen siettetését, amelyre ez év végéig van idő. (A kormány részéről a siettetés mögött valószínűleg három indíték rejlik: Szlovákia „ne maradjon” le Magyarország mögött, amely január elején ratifikáltaaz egyezményt , a Smer jó képet mutasson az Európai Szocialista Párt felé, a parlament mielőbb rázzon le egy viszonylag egyszerűnek tűnő ügyet, amelyről miniszterelnökünk még egy éve úgy nyilatkozott, hogy Szlovákiában senkit sem érdekel.)

Ezért a két dologért bírálat illeti az ellenzéket. Azt már nem lehet a szemére vetni, hogy veszélyezteti az európai integrációt, Szlovákia polgárainak jövőjét, nemzetközi presztízsét. Az embereket nem kell riogatni. Ilyesfajta veszély nem fenyegetett és nem fenyeget. Szlovákia az EU tagja és ez elsősorban a jelenlegi ellenzék érdeme. Sem a határellenőrzés visszaállításától, sem más komoly gondtól nem kell tartania a szlovákiai állampolgárnak. A Lisszaboni Egyezmény célja a kibővített EU működőképesebbé és demokratikusabbá tétele. Kritikusai – a KDH is – éppen azt nehezményezik, hogy a működőképesség javítása a belső, intézményi demokrácia rovására mehet. Ám ez sem befolyásolja egy átlagember életét. Az EU nem KGST (a volt kommunista államok politikai és gazdasági szervezete,) Brüsszel nem Moszk?va. Az egészen azért sem érdemes rágódni, mert a kormány egyetértett a szöveggel , és azt vagy elfogadni, vagy elvetni lehet. Nyugat-Európában nem értik, mi folyik Szlovákiában. Az SDKÚ és az MKP partnerei nem értik, miért folyamodott a két párt ehhez a lépéshez. Meg kell nekik magyarázni. Az első, nem hivatalos reakciókból nem lehet messze?menő következtetéseket levonni. Pláne nem olyat, hogy az ellenzék miatt csorba esik az országimázson. Vannak a kormánykoalícióban elegen, akik kitartóan rombolják az országimázst .

A kormánykoalíció politikusainak tudatosítaniuk kell, hogy a demokrácia lényegét nem lehet a (gátlástalan) hatalomgyakorlásra és a többség (önkény)uralmára csupaszítani. Hogy a párbeszéd és a kisebbség tiszteletben tartása a modern politikai kultúra elengedhetetlen tartozékai. Ha ezt legalább részben belátják, akkor az ellenzék időleges bojkottjának egy icike-picike eredménye lehet. És a társadalom is fellélegezhet egy kissé.