Fico Airport

A kormányra e héten – legalábbis ideológiai szemszögből nézve – nem lehet panaszunk. A pozsonyi repülőtér és a Cargo Slovakia vasúti teherfuvarozó sorsáról pontosan úgy döntött, ahogy egy klasszikus szocialista kormányhoz illik.

Az előző rendszer kollektivista hagyományaira építve egy talpalatnyi kifutópályát, egy fogaskereket sem adunk a kapitalistáknak. A szerdai kormányülés után „öröm” volt nézni Robert Fico boldogságtól sugárzó arcát, amint mindezt bejelentette, közben már a jövőt tervezgette. Hogyan fogja ő, pontosabban az állam felvirágoztatni mindkét társaságot, bebizonyítva, hogy az állam is lehet jó gazda.

Fico igenis megérdemli, hogy bizonyíthasson, hiszen mindkét cégért keményen megküzdött. A Dzurinda-kormány majdnem mindkettőt eladta az orra elől, és csak a szerencsének – pontosabban Fico szerencséjének – köszönhető, hogy az utolsó pillanatban még sikerült elzavarniuk a befektetőket. Igaz, hogy most emiatt a pozsonyi repülőtér privatizációjának győztese, a bécsi repülőtér perrel fenyeget, Ficónak azonban emiatt nem fő a feje. Ugyanígy nemigen érdekli őt saját minisztereinek a véleménye sem.

Ľubomír Vážny közlekedési miniszter például a kormányülést követően bevallotta, hogy ő személyesen egy tőkeerős befektetővel alakított közös vállalatban látta a pozsonyi repülőtér jövőjét, ami biztosabb pénzforrásokat jelentett volna a repülőtér fejlesztésére.

Ficónak azonban sikerült leszavaznia a józan észt, a kormányfő ugyanis bízik bennünk, egyszerű adófizetőkben. Tudja, hogy nekünk nem probléma összedobni azt a csaknem 9 milliárd koronát, ami a kormány szerint a repülőtér fejlesztésére kell az elkövetkező években. Mindez semmiség, ha örömet szerezhetünk a kormányfőnknek. Fico sugárzó arcát látva talán még arról is megfeledkezünk, hogy a Dzurinda-kormány által kiírt privatizációs pályázat győztese, a bécsi repülőtér vezette TwoOne konzorcium 6 milliárd koronát kínált a reptéri részvények 66 százalékáért, a pénzinjekció 7,9 milliárd korona lett volna, a beruházási-fejlesztési ígéretei pedig 9,75 milliárd koronára szóltak. Megfeledkezünk talán arról is, hogy a TwoOne azt ígérte, sűrítik a járatokat, több lesz az utas, amivel megközelítőleg 35 ezer új munkahely jött volna létre. Talán azt is sikerül kitörölni a fejünkből, hogy 2015-ig a TwoOne 18 milliárd 974 millió koronát tervezett költeni a pozsonyi repülőtérre…

Fico szerint mindez semmi a mi becsületesen megkeresett 9 milliárdunkhoz képest. Ebből olyan repülőteret építhetünk, amely a dolgozó népet szolgálja. Magyarul, lehet hogy a légitársaságok többsége széles ívben elkerüli, és nekünk Budapestről vagy Bécsből kell repülnünk, de így, üresen és kopottan is a miénk lesz.

Mi marad nekünk, akiknek Fico kollektivizációs agyréme mégsem olyan vonzó?

Talán gyakrabban gondolhatnánk Fábry Zoltán 1945 decemberében tett naplóbejegyzésére: „A kollektivizmus és individualizmus vitája, harca: a szervezet egészségére mutat. Ahol e harc, e vita megszűnik, ott az egyik betegsége vagy túlsúlya megfertőzte, elnyomta a másikat. És ez a halál.”